Kedves Mindenki!
Az elmúlt hónapban kicsit eltűntünk, mindössze két posztot tettem fel a blogra a születésnapomkor, illetve karácsony előtt.
A December egy szempillantás alatt eltelt, szinte észre sem vettük. Ígéretemet betartva most igyekszem pótolni a kimaradt eseményeket:
A születésnapomon ugyan dolgoztunk mindketten, de a december 3-4-i hétvégén Peti, Brandon és én elutaztunk Shanghaiba, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. (Ebben a félévben – a Belső-Mongóliai utazás kivételével – ez volt az első/egyetlen hétvége, amikor nem dolgoztunk.)
Harmadikán reggel 7-kor vonatra pattantunk, és elrobogtunk Shanghaiba, ahol – szombat lévén – belefutottunk a város főterén (People’s Square) tartandó heti feleségpiacba. A feleségpiac valóban az aminek hangzik: elkeseredett kínai anyukák és apukák ülnek a parkban, és túlkoros (értsd 25 év fölötti) gyermekük számára próbálnak kétségbeesetten férjet/feleséget keresni. Az fortélyos anyukák a fontosabb információkat (kor, magasság, súly, iskolázottság, fizetés) felírják egy papírlapra, és kitűzik egy kinyitott esernyőre. Fényképet természetesen nem tesz ki senki, így az eseteges érdeklődőnek (általában szintén kétségbeesett anyukák és apukák, akik szintén gyermekük számára keresnek partnert) meg kell elégedniük a puszta tényekkel. Ez a „feleségpiac” egyébként teljesen legális és elfogadott, még így a 21 században is… (A meghirdetett „vénylányok”/”öregedő agglegények” egyébként az esetek nagy részében nem is sejtik, hogy a kedves mama hétvégente a piacon árulja őket idegeneknek…)
Shanghai belvárosában mászkáltunk egy kicsit – mi már sokszor jártunk ott, nagyjából ismerjük a terepet, úgyhogy meg tudtuk mutatni Brandonnak a legkirályabb dolgokat, amiket egy egy napos kirándulásba bele lehet sűríteni.
Este átmentünk a közeli Suzhouba, ahol egy jó kis birka hotpot után aludni tértünk a már jól bejáratott kedvenc kis hotelunkba. A másnapot Suzhou belvárosának bebarangolásával töltöttük (már majdnem kész a metró, amit két éve – amikor először jártunk ott – kezdtek el építeni) és nagyjából este 11-re értünk vissza szeretett Bengbunkba.
A születésnapom után az élet ment tovább: hét közben egyetemen, hétvégén pedig a kicsikkel töltöttük az időnket.
Az egyetemen a Karácsony előtti hetet a vizsgákra való felkészüléssel, illetve közös karácsonyozással és beszélgetéssel töltöttük. Karácsony napján természetesen mindketten dolgoztunk, de 24-én este rántott húst, kukoricasalátát és tejfölös uborkasalátát készítettünk krumplipürével.
(A huszonnegyedike egyébként rettenetesen indult, mivel a két nappal korábban megvásárolt húsról aznap derült ki, hogy megromlott – vagy már eleve romlottan vettük – illetve, hogy a Taobaon keresztül Oroszországból rendelt tejföl és majonéz, ami a saláták elengedhetetlen kelléke lett volna, még mindig nem érkezett meg. Estére minden megoldódott – igaz este 7-kor még a Carrefourban rohangáltam hús után – de a majonéz és a tejföl is megérkezett, úgyhogy igazi karácsonyi lakomát csaptunk Petivel. Nagyjából éjfélig Skypeoltunk a családdal, utána pedig beájultunk az ágyikóba.)
25-én este a bengbui külföldi közösség tagjai együtt vacsorázni mentek – nagyjából 30-an voltunk.
Az elmúlt hét kizárólag a diákok levizsgáztatásáról szólt, de örömmel jelentem, hogy mindenki végzett és a jelek szerint mindenki átment angolból Petinél is, nálam is. (:
Tegnap én egész nap dolgoztam, Peti pedig gulyáslevest főzött itthon, ugyanis estére vacsoravendégeket hívtunk, hogy együtt ünnepelhessük az újesztendőt. A gulyásleves gondolata onnan jött, hogy amikor Ehrennel megismerkedtünk és megtudta, hogy magyarok vagyunk, egyből elújságolta, hogy ő kiskorában mennyi „white trash” gulyáslevest evett, mert a nagymamája mindig azt csinált neki. Miután hosszasan ecsetelte, hogy mennyire szerette a sajtot és spagettit a gulyáslevesben és hogy a szalonna az egyik legjobb dolog, gondoltuk megmutatjuk neki, hogy milyen az eredeti verzió. Mondanom sem kell, Peti gulyáslevese osztatlan sikert aratott, és ez egész kondér elfogyott nagyjából 30 perc alatt.
Miután Ehren, felesége Yaoyao és Levi leléptek, Brandonnal, Alexal és Petivel megvártuk az újévet, megnéztük Xibaba újévi beszédét, majd átmentünk Mariához, akinél az egyetem Ukrán/Orosz közössége gyülekezett.
A születésnapomra/Mikulásra küldött csomag sajnos útközben elveszett, úgyhogy a Mikulás idén nem hozott nekünk semmit. No sebaj, elmentük a boltba és vettünk magunknak.
A karácsonyra küldött csomagok megérkeztek (utólag is köszönjük szépen még egyszer mindenkinek)
… illetve Boris születésnapi csomagja is idetalált. Thank you very much my dear friend!
Natan távozásával megörököltük a sütőjét, úgyhogy az újév első ebédje magyaros rakott krumpli volt.
Az elkövetkezendő hét programja az ALVÁS és PIHENÉS, ugyanis 8-án délután indulunk Shanghaiba, hogy 9-én hajnalban elrepüljünk Thaiföldre. 😉 Folytatás következik! Csókok!
Ráadás képek:
Legyen Ön is Milliomos Dórával, avagy játék az egyetemistákkal:
(;
