Úgy döntöttem, hogy a szecsuáni kirándulásunk történetét 2 részben fogom megírni, ugyanis első állomásunk (Csengdu – 成都) és második állomásunk (Csongcsing-重庆) között hatalmas különbségek vannak.
Történetünk úgy kezdődik, hogy miután az iskola szeptember harmadikán este WeChaten közölte, hogy „jah srácok, bocsesz, ti csak szeptember 25-től kezdtek majd el dolgozni” hirtelen felindulásból vettünk egy halom vonatjegyet, és elindultunk Petivel kalandozni.
Útitervünk első állomása valahogy így nézett ki:
Bengbu –> Hefei (Hefei Anhui megye fővárosa, innen indulnak a vonatok Csengduba), majd Hefei -> Csengdu.
Hefei – Chengdu
A röpke 11 órás vonatút alatt nem unatkoztunk, ugyanis egyrészt Trónok Harcát néztünk, másrészt az ablakra tapadva csodáltuk a fantasztikus látványt. Anhui megye déli részétől a táj „hegyesedni” kezdett, és dél felé haladva a hegyek mérete egyre csak nőtt. Lélegzetelállító tájakon utaztunk keresztül, ám sajnos megörökíteni nemigazán sikerült őket.
Nos, mit kell tudnunk Szecsuán megyéről? A Wikipédia nagyjából ennyit említ: „Területe 485 000 km², lakossága 87 millió fő. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Csengtu.” – azaz helyesen ejtve Csengdu. Mivel a megye nyugati részén már a Tibeti-fennsík kezdődik, így domborzata igencsak változatos, éghajlata szubtrópusi. (Szeptember közepén a hőmérséklet napközben 30 fok felett van, éjszaka pedig általában nem megy 20 fok alá.) Érdekes volt végigkísérni azt a változást, ahogyan vonattal északról délre haladván átalakult a növényzet és a látkép. Az Anhuiban megszokott síkság pusztasága után egyszercsak átléptünk egy hegyes-völgyes trópusi tájra, ahol pálmafák és Thaiföldet, Kambodzsát idéző növényvilág tárult a szemünk elé.
Szecsuán domborzati térképe
A mindössze 14.427.500 fős lakosságú Csengdu, Szecsuán megye fővárosa egy elképesztően fantasztikus, érdekes és élettől pezsgő hely. Nagyjából este 10-re ért be a vonatunk a pályaudvarra, és körülbelül 11-re értünk el a szállásunkhoz, ami történetesen a belváros szívében helyezkedett el. Meglepő volt látni, hogy – más Kínai városokkal ellentétben – este 11-kor Csengdu még jócskán „ébren” volt. Idősek, gyerekek, családok jöttek mentek az utcákon, vásárolgattak, „hotpotoztak”, ettek-ittak, szórakoztak, egyszóval jól érezték magukat.
Egy kis kitekintő: Mi az a „Hot pot” avagy kíniaiul火锅 (huóguó), azaz szó szerint lefordítva „tűztál”?
A hot pot nem más, mint az egyik (szerintem) legfantasztikusabb kínai étel, vagyis inkább étkezési forma, ami eredetileg Szecsuán megyéből ered. A hot pot lényegében egy speciálisan kialakított asztal közepébe behelyezett hatalmas tál csípős leves, ami folyamatosan forrásban van, és az asztal körül ülők ebben a levesben főzik meg az elfogyasztani kívánt ételeket (húsok, zöldségek, tofu, tojás, stb.) Egy igazi hotpotozás akár órákig is eltarthat, ugyanis ez egy lassú folyamat. Miközben az emberek szépen főzőcskézik a kis falatkáikat, beszélgetnek, nevetgélnek és nem sietnek sehova. Téli napokon kevés jobb dolog tudja az embert felmelegíteni, mint egy jó hotpotozás. 😉
A kirándulás első napját Csengdu belvárosában töltöttük, ahol rengeteg érdekes látnivalóval találkoztunk. Íme néhány kép:
Teaház Csengdu belvárosában
A legnagyobb élet természetesen a muszlim negyedben van 
A bölcs vezér vigyázó szemeivel mindent figyel.
Szerzetesek cipői száradnak a kolostor tetőjén
“A régi és az új.” 😀
Nyomasztó sorházak a belvárosban
Esti mozizás az utcán
Az elmaradhatatlan “nyanyatánc”
A második napunkon kirándulni indultunk a Csengdutól nagyjából 120 kilométerre fekvő乐山-ba (ejtsd: lösán :D), amit magyarul nagyjából úgy fordíthatnánk le, hogy „Vidám hegy”. 乐山 nem csak csodálatos természeti kincsei és egyedi konyhája miatt híres, hanem azért is, mert ott található a világ legnagyobb, kőből faragott Buddha szobra.
A nagyjából 71 méter magas szobrot a Tang dinasztia alatt, 713 és 803 között faragták ki egy HaiTong nevű buddhista szerzetes irányításával. A szobrot és a körülötte elterülő nemzeti parkot egyébként az UNESCO 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánította.
乐山 nem túl szép városa
Vidám két órás sorbanállás 14563 másik emberrel.
Azért megérte…
Kirándulásunk harmadik napjának első felét még Csengduban, a délutánt pedig már Csongcsingban folytattuk…
Folytatás hamarosan következik, addig is itt van egy-két életkép Csengdu városából:
Vidám kereszteződés 17867783567253674523 egyszerre lökdösődő emberrel
Megy a kőkemény zsuga
Nemsokára folyt köv.
Csókok