Month: June 2016

vettünk egy kockás műanyag “Suzhou” zsákot, (ami egyébént már el is szakadt). 30-án költözünk, további hírekkel később jelentkezem! Csók

Akik miatt szeretem a kedd reggeleket…

…és akik miatt szeretem a kedd délelőttöket.

A legjobb dolog szerda délután…

“I don’t age, I level up!”

Bár lassan második éve élek 宿州 városkában (安徽megyében), még mindig van egy-két olyan jelenség, amihez egyszerűen nem tudok hozzászokni.

1. Folyamatos tűzijáték.

Szerda délelőtt vagy vasárnap éjszaka? Itt egyre megy. A tűzijáték örök és megunhatatlan szórakozás Kínában, az ünneplés elengedhetetlen kelléke. Az apropó lehet esküvő vagy éppen temetés, ballagás, bolt megnyitó vagy esetleg promóciós kirakodóvásár. Amikor két éve ideköltöztünk, még minden egyes alkalommal izgatottan szaladtam az erkélyre, hogy gyönyörködhessek a csodálatos látványban. Nos, az izgalom mára már elmúlt, hiszen minden nap egy komplett augusztus 20-i tűzijátékot nézhetek végig a lakás bármely pontjából, ha akarom, ha nem.

(Amikor megkérdeztük a helyieket, hogy mi értelme van a fényes nappal fellőtt tűzijátéknak, csupán annyit feleltek, hogy a hang a fontos, nem a fény. A kérdést a továbbiakban nem firtattuk.)

2. Petárda

Nagyjából ugyanaz a helyzet, mit a tűzijátékkal. Bármely napszakban bárhol (általában a legváratlanabb helyeken) előfordulhat. Az apropó igazából mindegy, lehet öröm vagy bánat, a lényeg, hogy jó nagyot szóljon. A Kínai Újév a petárdázás szempontjából különösen fontos esemény, hiszen az ünnep alatt nagyjából két héten keresztül megállás nélkül az egész város „ropogtat”. (Ilyenkor az ember néha úgy érzi, mintha valamiféle háborús övezetben lakna…) Szinte bárhol kapható, néha egészen ijesztő kiszerelésben is.
(Személyes megjegyzés: Véleményem szerint az itteni kutyáknak/macskáknak kötélből vannak az idegeik, mert egy kis hangoskodástól szinte meg sem rezzennek. Én jobban megijedek, mint ők.)

Fellógatott verzió

Kerek verzió

Tipikus utcakép Újév idején… (a piros papírfoszlányok a petárdák csomagolásáról robbantak le)

3. Utcasöprés

Ez a jelenség (nem tudom másképp nevezni) naponta 2x végigjárja a főbb utakat, és hivatalosan „utcát söpör”. Gyakorlatilag felveri a port, ami aztán szépen letelepszik a környező autókon, házakon, éttermeken, járókelőkön…

(Van neki egy kis „pajtása”, aki nem más, mint az utcalocsoló autó. Ő egy kicsit hasznosabb, mint söprögető kisbarátunk, főleg mikor eső után/közben locsolja a főutat. Onnan lehet tudni, hogy közeledik, hogy már fél kilométeres távolságból hallani a hangszórójából megállás nélkül – igen hamisan – üvöltő „Jingle Bells” dalocskát.)

4. Csatornázás/vízelvezetés

Szeretett kis városkámban éppen csatornázási munkálatok folynak a főút mellett. Amíg a vízelvezetés nincs megoldva, addig felhozzák a felszín fölé a kiömlő vizet, majd egy téglákból épített és műanyag zsákokkal kibélelt medencéből visszavezetik a föld alá (?) – a helyiek nagy örömére.
Na jó, ennek a miértjét magam sem értem pontosan, lényeg, hogy ezek a kis, nevezzük mondjuk „oázisoknak” nagyjából 50 méterenként megtalálhatóak az építkezés környezetében. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ezeknek a kis medencéknek a további sorsa.

5. Kivágott gyermeknadrág

A gyerekek (kb. 1-től 6-7 éves korig terjedően) nadrágja a fenekénél nemes egyszerűséggel ki van vágva. A pelenka ezen a környéken nem divat…
A továbbiakat pedig a kedves olvasó fantáziájára bízom.

6. Amikor egész nap így megy az adás a televízióban…

7. Ez a gyorsétterem…

Garnélarák, pekingi kacsa, csirke, zöldésges főtt krumpli,szecsuáni borsos halacska, koreai (párolt/gőzölt?) saláta és még sokan mások, akik már nem fértek rá a képre…

A desszert pedig:

Kenyérkockák (what?) fagylattal és paradicsommal (whaaaaat?) tálalva. Érdekes volt, na. 😉

Vidám vasárnapot mindenkinek!