新年快乐 – hóvihar – Vietnám

Először is B.Ú.É.K. minden kedves olvasómnak!

Szemnagyobbítós szuper giccses újévi jókívánságainkat küldjük mindenkinek!

Vizsga utáni felszabadult szuper szelfik a diáklányaimmal 😀

Először jött a napokig tartó misztikus tejköd kb. 30m-es látótávolsággal…

283297583

993901485

1974312610

1154371860

2121077186

…aztán később megérkezett az évtized legnagyobb hóvihara Anhuiba. Annak ellenére, hogy már napokkal korábban 0-24 ezt harsogta a média, a helyieket abszolút váratlanul érte a dolog és természetesen kitört a pánik (下雪了,天啊,下雪了呀!!!!) az emberek kifosztották a boltok instant tészta polcait, a buszok beragadtak a hóba – és egytől egyig leégett a motorjuk – egyszóval a város teljes közlekedése nagyjából 10 perc alatt totálisan meghalt. És onnantól kezdve senki sehová…

931302748

1080115297

290758586

81249242

1725202975

2131327351

765101502

2137849310

1887249117

36780649

2055781015

107598310

73351771

766096037

802822674

653468720

习近平(Xi Jin Ping) a meleg irodából figyeli a hótól “haldokló” ifjúságot..

4599584

aztán mikor mindenki lenyugodott végre, másnap beindult a kreatívkodás a kampuszon … 😀

456839518

208236720

1622894967

742592488

1253997761

1108299023

202085103

…mi pedig holnap indulunk a majdnem egy hónapos vietnami túránkra… úgyhogy egy darabig most ágyő srácok! 😀 csókok

601831205

1337520124

Bónuszkép:

Mesét néznek a kis cencik:

1045519648

1937.12.13 – Nanjing

Modern művészek szobrai a nanjingi mészárlás múzeumának kertjéből

Iskolai megemlékezés

让白骨可以入睡,让冤魂能够安眠。
把屠刀化铸警钟,把逝名刻作史鉴。
让孩童不再恐惧,让母亲不再哭泣。
让战争远离人类,让和平洒满人间。

那年乱世如麻,愿你们来世拥有锦绣年华。

December 13 – A nanjingi mészárlás emléknapja

1937. december 13-án kezdődött meg a történelem egyik legnagyobb (és egyben egyik kevésbé ismert)tömegmészárlása, a Nanjingi népirtás. A Japán Császári Hadsereg hat héten áttartó, különösen kegyetlen módszerekkel elkövetett mészárlása közel 300.000 civil (főként nő és gyermek) életét követelte.

(A kegyetlenkedések részleteibe most nem mennék bele, mert igencsak gyomorforgató és egyben szívszorító is, akit érdekel, olvasson utána.)

Túlélők lábnyomai a Nanjingi MészárlásEmlékmúzeumában

A Megbocsátás Emlékparkjaa múzeum kertjében.

Funfact: A Japánok a mai napig tagadják, hogy bármi is történt volna, sőt, egyesek állítják, hogy az ott készült felvételek hamisítványok.

A történtekért bocsánatot máig sem kértek.

Ajánlott irodalom: „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II

6:3? Ugyan, hagyjuk már!

Petivel gyakran beszélgetünk arról, hogy vajon hogyan is látja egy külföldi Magyarországot, mit gondolhatnak rólunk más országokban. Nos, a választ a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, csak nem akarjuk beismerni: SEMMIT.

Magyarország a világ 90%-ának szemében egyszerűen nem létezik. Az Európai Unióban persze ismernek minket (Magyarország, a kis „pain-in-the-ass” furdancs, aki azon élvezkedik, hogy kikéri magának, hogy ő bizony nem Kelet-Európai, hanem Közép-Kelet Európai Ország…)

Kínában például az átlagemberek kettő azaz kettő darab országot ismernek Kínán kívül: Amerikát és Oroszoroszágot. A kicsit műveltebbek esetleg ismerik Japánt, Koreát és (valamiért) Ukrajnát. Ennyi. Olyan, hogy Európa? Az micsoda? Ilyenkor néhány embernek esetleg feldereng, hogy Európa fővárosa Párizs, ahol levendula mezők vannak, ezért romantikus hely. (Most azt hiszed, hogy viccelek, de sajnos nem. Az egyetemista diákjaim 95%-a gondolkodik így, és ők még az értelmesebb rétegbe tartoznak.)

Véleményem szerint a Magyar országimázs egy totális csődtömeg. Az országot népszerűsítő kisfilmekben gyakorta szeretjük hangoztatni, hogy milyen klassz sikereket értünk el a múltban.

Már elnézést, de ezt kit érdekel?

Kit érdekel, hogy 1953-ban Magyarország megnyert egy focimeccset? Engem például teljesen hidegen hagy. Nem az én érdemem, nem voltam ott, én nem tettem hozzá semmit és nem érzem magaménak ezt az egészet. Egyébként meg nevetséges és szánalmat keltő, hogy egy darab megnyert focimeccs az ország egyik legfőbb érdemei közé tartozik.

Kit érdekel továbbá, hogy számtalan kiemelkedően tehetséges, okos ember – akik egyébként kb. egytől egyik külföldre menekültek Magyarországról, és ott valósították meg önmagukat, mivel ott kaptak teret és lehetőséget, ezért ott is lettek híresek – született anno Magyarországon?
Szerinted, ha egy indonéznek megmutatod a golyóstollat, akkor majd sikítva kap a szívéhez, hogy „Uram Isten! Bíró László! Magyarországon született (de Argentínában halt meg)! Azonnal el akarok látogatni Magyarországra!” Hátőőő… nem éppen. Mire megyünk azzal, hogy Szentgyörgyi Albert (aki egyébként kutatásai nagyrészét Amerikában folytatta, és később Massachusettsben halt meg) felfedezte a C vitamint? Mit várunk ezért? Köszönetet a világtól?

Véleményem szerint el kéne már engedni ezt az egész múltidéző, búsongó baromságot, és leállni azzal, hogy más emberek korábban elért sikereivel próbálunk meg eladni egy országot. Helyette mondjuk koncentrálhatnánk valami olyanra, aminek még akár értelme is van.

Hogy mire gondolok? Például a gasztronómiára… (bár ukrán és orosz kollegáimmal már számtalanszor megbeszéltük a gulyásleves, töltöttkáposzta és pörkölt kérdéskörét – mivel természetesen ők is kizárólag magukénak vallják ezeket az ételeket…) A magyar gasztronómia, még ha nem is annyira hűde különleges és egyedülálló, azért valljuk be, a magyar kaják rettentően finomak. A magyar borok már inkább különlegesek, csak elnyomja őket a körülöttünk lévő országok nagyobb és híresebb borkultúrája. Ha egy kínai választhatna, hogy egy francia vagy egy magyar bort kóstoljon meg, szerinted melyik után nyúlna? (Emlékezz, Párizs, levendula mezők + fogalma sincs róla, hogy mi az a Magyarország, és ha megmutatod neki a bűvös Rubik kockát, akkor sem fog neki beugrani semmi.)

A másik dolog, ami abszolút egyedülálló Magyarországgal kapcsolatban, az a víz. Kínában, ahol minden egyes zuhanyzás után pokolian viszket az ember bőre, mert a hipószagú víz szétmarja, és az egyetlen fogyasztásra alkalmas palackozott „mineralizált” víznek is undorító klóríze van, ott igenis nagy dolognak számít a víz. (Azért hozom fel mindig Kínát példának, mert itt élek… ezt látom nap mint nap.) Hévíz, Egerszalók és az összes többi természetes egészséges fürdővíz, olyan kuriózum, amit a magyarok egyszerűen fel sem tudnak fogni, mivel nekik (nekünk) ez adott. Adott, hogy ihatsz a csapból. Nyilvánvaló, nem? Adott, hogy naponta zuhanyozhatsz? A WC-t is ivóvízzel öblíted le. Nos…Amerikában, Afrikában és Ázsiában ez például egyáltalán nem nyilvánvaló. Ez egy kuriózum, amit meg kéne becsülni, és fejleszteni. Erre lehet(ne) építeni.

A másik nagy előny, az ország mérete. Kínában hozzászoktam, hogy ha hétvégén el akarok ugrani a 800 kilométerre lévő Sanghajba ügyet intézni, akkor semmi gond, veszek egy vonatjegyet és megyek. Az elmúlt években nemes egyszerűséggel átértékeltem a távolságok jelentését.

Amikor valaki azt mondja nekem, hogy: „Atyaég, olyan régen szeretnék eljutni Pécsre, de még sosem volt alkalmam rá.” Akkor csak ennyit kérdezek: „Mi van? Pécsre? Ugye most viccelsz?” Maximum 300 kilométer, még ha az ország másik oldaláról érkezel is. Délelőtt lemész, este vissza. Ennyi. Magyarország a turisták számára nagyjából csillagtúra-szerűen beutazható, aprócska terület.
(Persze, megvan az a réteg is, akit kizárólag a Kazinczy utcai romkocsmák érdekelnek, és gyakran azt sem tudja, hogy pontosan mi is a neve annak a városnak, ahol éppen van, mert 0-24 részeg, de ez megint egy más történet.)

Magyarország egy kicsi, titokzatos ékszerdoboz, egy aprócska és különleges nemzettel, amit kevesen ismernek. Budapest, Hollókő, Szentendre, Aggtelek, Hévíz, Balaton, Egri borvidék, Tokaj, Hortobágy és még ezernyi változatos, érdekes és gyönyörű hely van Magyarországon, amire büszkék lehetnénk. Gasztronómia, kultúra, koncertek, különböző zenei és gasztro fesztiválok, természeti szépségek, kiránduló útvonalak, sportolási lehetőségek, Balaton, gyógyfürdők, Aquaparkok, kézművesség, népművészet és még sorolhatnám. Ezekre lehetnénk igazán büszkék, és szerintem ezekkel kéne kezdeni valamit, nem azzal, hogy anno megnyertünk egy focimeccset.

29!

December 2-án beléptem az utolsó kettessel kezdődő évembe.

Ennek örömére természetesen egész álló nap dolgoztam. 😉

A kis cuki diákjaim is megleptek egy tortával!

468901654

és a világ legcukibb háromévesei, akikkel minden szerdám és szombatom telik…

Xuanxuan (3 éves)

Ranran (5 éves)

YiEn (3 éves)

XiaoYu (3 éves)

Coco (3 éves és 8 hónapos, ahogy azt mindig kihangsúlyozza…)

Szóval így telt a 29-ik születésnapom! :) Köszönöm a köszöntéseket! Puszika

Robogó, szülinap és egyéb random dolgok.

Jelenleg túl jó a kedvem ahhoz, hogy összefüggően írjak, úgyhogy most csak úgy bedobok egy-két infó morzsát, ami éppen az eszembe jut.

Első száguldásom az egyetemi városrész legújabb “share-electric-bike” APPjával.
Eleketromos motorral nyomulok a kínai utakon! Egyedül! A forgalomban! El sem hiszem!

Az alkalmazás segítségével megnézhetem, hogy hol vannak lerakva a motorok a közelemben.

Fantasztikus!!!

Ma esti program: Egy jó kis tömény kínai nyelvtanozó, agyleszívó Fumi óra után egy kis motorozás, egy kis Chongqing xiaomian és egy kis előszülinapi tortázás Petivel és Brandonnal!

Napjaim. 😀

That’s right buddy…vagy ahogy W mondaná: body.

Az egyetemi könyvtár üvegkupolájának tisztítása, természetesen mindenez szigorúan professzionális biztonsági intézkedések mellett… ehm.

Csókok!

Dolgok, amiktől Te is eldobnád az agyadat v1.0

Dolgok, amiktől Te is eldobnád az agyadat:

Mielőtt belekezdenék a mondandómba, úgy érzem szükség van egy rövid ismertetőre a kínai nyelv felépítésével kapcsolatban:

A kínai nyelv tipológiailag a monoszillabikus, izoláló és tonális nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a szavak alapvetően egy szótagból állnak (még akkor is, ha léteznek összetett, látszatra több szótagú szavak is), nem létezik benne ragozás, mindenféle nyelvtani funkciót ellátó képzést partikulákkal alkot, továbbá minden egyes szótag rendelkezik egy tónussal, azaz zenei hangsúllyal. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van (emelkedő, süllyedő, belépő, egyenes), de a déli nyelvekben a tónusok száma 6-10 is lehet. A kínai legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin. (Forrás: Wikipédia)

Vegyük például a ma (ejtsd: má) szótagot.

妈 – mā – egynes tónus – jelentése: anya

妈妈māma (anya)

骂- mà – süllyedő tónus – jelentése: leszíd, megdorgál 😀 (milyen klassz magyaros kifejezés)

马 – mǎ – süllyedő és aztán emelkedő – jelentése: ló

吗- ma – nincs hangsúly – kérdőszó, a mondat végén jelenik meg

妈妈骂马吗? azaz anya leszídta a lovat?

Pinjin átírása: māma mà mǎ ma?

Ejtds: mamamamama?

Természetesen ez nem egy megszokott, hétköznapokban gyakran használatos mondat, csupán érzékeltetni akartam, hogy mennyire megtévesztő tud lenni 1-1 szitutáció.

Nemrég, például mozijegyet szerettem volna venni, és amikor sorra kerültem és kikértem a két jegyet az eladó – mindenféle hangsúly nélkül – a „WANGSHANG”, (Anhui kiejtésben: váááááááááánsáááááááááán) szavakat üvöltötte az arcomba.
Vajon mit akarhatott? Nos, mivel a kínai nyelvtan közel sem annyira bonyolult, mint például a magyar, így, ha valaki egy egyszerű szót az arcodba ordít, akkor abból neked kell kitalálni, hogy vajon „mire is gondolhatott a költő”.

Nézzük, mit is szeretett volna közölni a pénztáros:

晚上 – wǎnshang – azaz este. Tehát csak az esti előadásra van jegy? Vagy csak este lehet megvenni?
玩赏 – wánshǎng – élvezni, értékelni valamit. Érezzem jól magam? 😀 Nem, ez túl udvarias lenne, ilyet senki nem mond Anhuiban. Meg még egyébként se vettem meg a jegyet.
完善 – wánshàn – tökéletes, tökéletessé tenni valamit – hízelgő de nem hinném, hogy erre gondolt.
网上- wǎngshàng – internet, online. Tehát a jegyet csak a neten tudom megvenni?

Nos, a helyes megoldás a „vááááánsááááán” rejtélyére a 网上- wǎngshàng, azaz az online. Tehát a hölgyemény, akinek egyébként az a munkája, hogy mozijegyeket adjon el azért üvöltötte sivító fejhangon a VÁNSÁN szót az arcomba, mert igazából ő csak azt szerette volna mondani, hogy:

„Elnézést kérek, de erre a filmre csak az online felületen keresztül lehet jegyet vásárolni, így én itt a kiadóablaknál nem tudom azt Önnek kiadni. Kérem szíveskedjék először az interneten megvenni a jegyet és utána ennél az ablaknál tudja majd kiváltani azt.”

A másik kedvenc szituációm, (ez kb. hetente megtörténik) a taxisofőrök értetlenkedése. Mivel külföldi vagyok és fehér, ezért kizárt dolog, hogy bármit is beszéljek/értsek kínaiul.

Átlagos szituáció:

– Hova akarsz menni?
– 宝龙 (bǎo lóng) jelentése: gyémánt sárkány. Ennek a szónak egyébként semmi köze nincs sem a gyémánthoz, sem a sárkányhoz, ez egy térnek, konkrétan Bengbu főterének a neve. Az egyetlen ilyen nevű tér az egész városban. Talán az egész megyében. Olyan, mintha azt mondanád, hogy Nyugati Pályaudvar.
– He? Mi van?
– Bǎo lóng
– Nem értem. Mi van? Hülye külföldi.
– Bǎo lóng! Nagy tér! A város közepén.
– Hülye külföldi nem tud kínaiul. Nem értem.

…amikor elegem lesz, a beszélgetés általában így folytatódik:

– Nem vagyok külföldi, Xinjiangból jöttem. (Xinjiang – kína északnyugati területe, ahol főképp ujgur nemzetiségűek élnek, akik nagyjából úgy néznek ki, mint a székelyek.)
– Jaaaaa! Kínai vagy? Hova mész?
– Bǎo lóng.
– Miért nem ezzel kezdted? Baolong! Persze, menjünk.

A 宝龙 (bǎo lóng) szót egyébként nehéz félreérteni, ugyanis ilyen szókombinációban csupán csak egy darab hasonló kifejezés van暴龙 (bàolóng) ami T-rex-et jelent.

Szóval, hova akarok menni taxival? A Baolong főtérre, vagy T-rex?

Kedvenc boltom a kampuszon, egyetlen egy féle terméket árul, tejes teát. 奶茶
(nǎichá).

奶- nǎi – tej, 茶- chá – tea – roppant bonyolult, mi?

Odamegyek rendelni:

– 奶茶 (nǎichá)
– Úr isten, ez egy külföldi. (Visítás, röhögcsélés, vinnyogás, hahotázás 1-2 kínos percen keresztül.)
– 奶茶 (nǎichá)
– Mi van?
– 一杯奶茶 (egy pohár tejes teát) – olyat, hogy kérek szépen kb. felesleges mondani, senki nem használja ezt a szerkezetet, sőt általában kiröhögnek, ha hozzáteszem a mondathoz, úgyhogy most már én sem erőltetem az udvariaskodást.
– Mi???
– 奶茶 (nǎichá)
– Mit akarsz?
– 奶茶 (nǎichá) Az egyetlen termék, amit árultok!
– Mi?
– Áh, hagyjuk.

Ilyenkor állok, és nem tudom eldönteni, hogy kitépjem-e a hajamat, vagy esetleg az eladó haját tépjem ki, dühöngjek-e vagy inkább hisztérikusan nevessek.

Megkérdeztem az egyik barátomat – akit szeretek, értelmesnek tartok és valóban barátomnak gondolok – hogy ilyen szituációkban egy kínai mit gondol. Példának a házunk melletti Sárkány tavat választottam 龙(lóng) sárkány, 湖(hú) tó. Rámutattam a tóra, és szándékosan helytelen kiejtéssel kimondtam a tó nevét: longhu. Megkérdeztem, hogy ilyenkor ő mit ért, mire gondol? A válasza: SEMMIRE. Nem érti, hiába mondom ki a long és hu szavakat, ő nem érti a jelentését. Az agya egyszerűen nem kapcsolja össze a tóra mutató mutatóujjam képét és a kimondott longhu szavak jelentését. Ez azért elég kemény/szomorú.

A fent említett példák elég jól tükrözik a legtöbb kínai hozzáállását és gondolkodásmódját, ha arról van szó, hogy egy kicsit is meg kell erőltetni magukat.

Természetesen van ellenpélda is, itt van például a fantasztikusan türelmes és csodálatosan éles eszű Gao tanárnéni, (akinek egyébként ez a munkája, hiszen külföldieket oktató kínai tanárként dolgozik az egyetemünkön) aki ha valamit nem ért, amit kínaiul mondasz neki, akkor megpróbálja megérteni, esetleg találgatni, hogy mire is gondolsz. Most azt hiszed, hogy viccelek, de sajnos nem. A közvetlen környezetemben kb. ő az egyik egyetlen olyan ember, aki rendelkezik ezzel a képességgel. Ha lassan beszélsz hozzá, van elég türelme, hogy ne csapja rád az ajtót a hatodik másodperc után, és van annyi esze, hogyha egy pohár tejes teával a kezemben állva a pohárra mutatva azt mondom, hogy „nájcsá”, de mondjuk rossz hangsúllyal, akkor „kapcsol” és megérti, hogy valószínűleg a tejes teára gondoltam, nem pedig a Belső-Mongóliai Űrkutató Állomáson található egyik híres kínai rakétára.

Ilyen és ehhez hasonló, apró-cseprő problémákba ütközünk nap, mint nap. Ha jó a kedvem, szórakoztatónak tartom és csak mosolygok ezeken az egyszerű, kedves kis figurákon, ha rossz a kedvem, akkor őrjöngök az emberi hülyeségen és ostobaságon. De hát ez ilyen… 😊