Nagyjából másfél hónapja mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak, hipp-hopp, letiltották Kínában a Tumblrt. Egy darabig a telefonomról még működött a dolog, de egy-két hét után sajnos az a kiskapu is bezárult. Mivel mást nem nagyon tehettem, elfogadtam a helyzetet, és lemondtam a további blogolásról. Egyik nap éppen a számítógép előtt búslakodtam, amikor egy arra járó jó tündér (az egyszerűség kedvéért nevezzük őt most csak Andrisnak) felajánlotta, hogy segít átpakolni az elmúlt két év összes irományát egy új felületre, és így működhet tovább a blog.
Nos, Andrisnak köszönhetően itt vagyunk újra, és Suzhouból jelentünk. 
Az elmúlt közel másfél hónapban rengeteg dolog történt, úgyhogy most gyorsan megpróbálom összegyűjteni, és távirati stílusban megosztani Veletek az eseményeket:
– Az előző hónap óta – a mindössze 6 millió lakosú – Suzhou külföldi delegációjának száma 100%-al megnövekedett. Az eddigi 4 – azaz négy – külföldi (Arthur, Ben, Peti és én) mellé megérkezett Nicole, Paulina, Agneska és Wiktoria.
– Nicole az új kollegánk, aki Washingtonból érkezett közénk. Hatalmas dumája van, sokat lehet vele röhögni – bár olyan stílusban beszél, hogy néha 2-3x is vissza kell kérdezni, hogy ez most mit is akart jelenteni. Ő egyelőre még lelkes, mindenkire mosolyog, mindenkinek integet, mint az angol királynő és örömmel fényképezkedik bárkivel, aki megkéri őt.
(Ez a lelkesedés rólunk már nem mondható el…)
– Nicole érkezésének köszönhetően ebben a félévben a korábbi 4 helyett most már 5 külföldi tanár dolgozik az egyetemen, így az óráink száma jelentősen lecsökkent. Az előző félévi 22 helyett jelenleg heti 10 óránk van (azaz 5 osztály), ergo kizárólag kedden és szerdán dolgozunk. (Bocs)
– Paulina, Agneska és Wiktoria lengyel cserediákok, akik 3 hónapra érkeztek az egyetemre, hogy (mily meglepő) kínaiul tanuljanak. Mindhárman nagyon jó fejek, de azt hiszem egyelőre még a „culture shock” hatása alatt állnak. Az egyetem külön lakást biztosít a számukra, amit személy szerint jó ötletnek tartok, ugyanis az itteni kollégiumok inkább hasonlítanak egy börtönre, mint kolira, annyi különbséggel, hogy a börtönök általában fel vannak szerelve WC-vel és zuhanyzókkal, míg az itteni kolik nincsenek…
– Benjamin (aki ismét szingli…) pár hete elvitt minket „bulikázni” egy – suzhoui viszonylatban elegánsnak számító – rettentően giccses és drága diszkóba. Természetesen az egész szórakozóhely a mi asztalunkat fotózta, és random csávók vették nekünk az üveg piákat. (Idén a rendőrségi jelenet – hála az égnek – kimaradt.) Azt hiszem az idei évi diszkózás is ki van pipálva, többet nem szeretnék oda visszamenni.
– Nagyjából két hete (közvetlenül Húsvét után) Petivel ellátogattunk Pekingbe, ahol anyukám és apukám már várt ránk. Jó kis családi hétvégét töltöttük a fővárosban: megnéztünk mindent, amit 4 napba bele tudtunk sűríteni, ezért minden nap gyalogoltunk vagy 10 kilométert, rengeteget utazgattunk, és kipróbáltuk a helyi finomságokat is. (De azért Pick paprikás szalámis szendvicset ettünk a Nagyfalon.) A négy napos kirándulásról nagyjából 10 kilogrammnyi életmentő cuccal érkeztünk vissza Suzhouba (sajt, kávé, kolbász, csoki, keksz, stb.) A Pekingi kiruccanásunkról egy egész bejegyzést tervezek írni, így erről most egyelőre ennyi is elég.
Más:
– Mivel a Lengyel lányoknak minden nap vannak kínai óráik (beszéd, hallgatás, írás), nekünk pedig időnk, mint a tenger, Petivel elkezdtünk bejárni a HSK3-as kurzusokra. Megvettük a tankönyvet, és jelenleg próbálunk felzárkózni.
Sokat mosolygunk a könyvben található párbeszédeken, mivel a való életben még SOHA SENKIT NEM HALLOTTUNK ÍGY BESZÉLNI.
Példa:
Hogyan vegyük fel a telefont a tankönyv szerint:
喂，您好，请问您是？(Halló, jó napot kívánok, kivel beszélek?)
A való életben hogyan veszik fel az emberek: 啊?(aaaaaaa?)
Étteremben a pincér:
Tankönyvi példa: 您好，请坐。您想吃什么? (Jó napot kívánok, kérem, foglaljon helyet. Mit hozhatok?”
A való életben ránk néz a pincér és köszönés nélkül azt kérdezi: 什么? (Mit?)
Szóval szórakoztató, na…:D
– Ha már a nyelvnél tartunk, egyébként szombaton – azaz holnapután – megyünk nyelvvizsgázni (HSK2) a közeli Xuzhouba, tessék nekünk szorítani!!!
– Mivel Suzhouba is megérkezett a tavasz, és ezzel együtt a jó idő is, ismét elkezdtem futni. Heti 2x 10 km (megállás nélkül, egyben) a jelenlegi szint, de ezen még igyekszem fejleszteni majd. Letöltöttem egy „Nike running” nevű alkalmazást a telefonomra, ami számon tartja a korábbi futásaimat, meg mindenféle statisztikákat készít. Hasznos és ösztönző, jó látni a fejlődést.
– Mikor két éve idejöttünk még le volt tiltva a ’Whatsapp’ nevű telefonos chat program, de idén valamiért feloldották, és újra használható. Ha valaki szeretne felvenni az ismerősök közé, akkor a 00 86 188 55 77 75 24-es számon megtalál.
Azt hiszem első körben most ennyi is elég lesz, a blog Andrisnak köszönhetően újjáéled, úgyhogy nemsokára újabb beszámolóval jelentkezem.
Addig is puszi