A pakolás nem az ördögtől való
Három éve, amikor elköltöztünk egy új, számunkra mindaddig teljesen ismeretlen világba, idő és tapasztalat híján megpróbáltunk annyi mindent belegyömöszölni a bőröndünkbe, amennyi a maximális 21 kilogrammos súlykeretbe belefért. (Azóta azt is megtanultuk, hogy míg az Aeroflot légitársaságnál a feladott bőrönd maximális súlya 21 kilogramm lehet, addig az Emirates és Qatar maximális bőröndsúlya 30 kilogramm + 10 kiló kézipoggyász. Egy kicsit kényelmesebb, mi?)
(Na így ne pakolj)
Az első évben leginkább ruhákkal és elektronikai cuccokkal volt tele a bőröndünk, aztán az évek során rájöttünk, hogy valójában mire is van szükségünk. A kardigánokat és hajszárítókat lassan leváltotta a sajt, a kolbász, a majonéz, a Túró Rudi és a pirospaprika. Plusz érdekesség, hogy a régen teljességgel értelmetlennek tartott 50 ml-es kiszerelésű tusfürdők és samponok a legjobb barátaimmá váltak.
Három hét Kambodzsában, Balin vagy Thaiföldön mindössze egy hátizsákkal? Nem probléma! Pakolási technikáimat tökélyre fejlesztettem, és soha nem hagyok semmit otthon. A maláriagyógyszertől az ultrakönnyű, akár zsebkendő méretűre összehajtható hálózsákon át a vízálló ruhászsákokig minden megtalálható a kis készletemben.
Vannak dolgok, amiket felesleges évekig tartogatni.
Én személy szerint nagyon nehezen engedek el dolgokat/tárgyakat/embereket a múltamból. Nos, az elmúlt három év megtanított arra, hogy hogyan változtassak ezen.
Három év alatt például háromszor költöztünk különböző lakásokba és különböző városokba. Megtanultam, hogyan pakoljam össze az addigi életemet egy bőröndbe és rendezkedjek be egy teljesen új környezetbe pillanatok alatt. Ami nem fér be a táskákba, az nemes egyszerűséggel nem jön velem. Nem ragaszkodom már görcsösen a ruháimhoz, cipőimhez, felesleges kacatjaimhoz. Megtanultam továbbá azt is, hogy hogyan varázsoljak egy üres, hideg, koszos lepukkant lakásból néhány kreatív ötlettel pár nap alatt otthont.
“With you I’m home”
Ez a fajta „elengedés” nem csak a tárgyakra igaz, hanem bizonyos emberekre is a múltamból. Rengeteg ismerősömről gondoltam azt, hogy fontos szerepet tölt be az életemben (valaha lehet, hogy tényleg így volt), és épp ezért – gyakran ok nélkül – túlságosan ragaszkodtam hozzájuk. Nos, az elmúlt három év alatt világossá vált, hogy ki az, aki valóban fontos, és ki az, aki (már) egyáltalán nem számít. Ezeket az embereket nem szükséges úgymond „leépíteni”, ugyanis lekopnak ők maguktól. Nekem csupán egyetlen dolgom van: kizárólag azokra az emberekre koncentrálni, akik valóban értékesek és fontosak számomra.
Keep Calm and…
Aki ismer az tudja, hogy a türelem és a higgadtság nem tartozik kifejezetten az erősségeim közé. Nos, a külföldön töltött éveknek köszönhetően – hála a jó égnek – ez is változóban van. Mivel tanárként dolgozom, és gyakran egészen kicsi gyerekekkel is foglalkoznom kell, minden esetben muszáj türelmesnek és nyugodtnak maradnom. Tipikus jelenet például amikor valaki angolul próbál beszélni hozzád, de nem tud/mer és te bátorítani próbálod. Ezek a próbálkozások általában 5-10 percig tartanak és az esetek 90%-ban rettentően kínosak. Ilyenkor a régi énem nagyjából 30 másodperc után csattanna fel és hagyná ott a gyakran könnyeivel küszködő, izzadó, nyökögő szerencsétlent, hogy „bocs, nekem erre nincs időm”. Ezzel szemben a mostani, türelmesebb énem mosolyogva végighallgatja és bátorítja azt, aki már legalább próbálkozik.
Az alkohol rossz, értem?
Sem a problémákat nem tünteti el, sem jobban nem érzem magam tőle. Sőt.
Folytatás hamarosan…
