December 24-én este az egyetem ismét meghívott minket (az immáron szokásosnak mondható) közös Karácsonyi vacsorára egy igencsak elegáns étterembe. Az este díszvendége Eszter volt, akit természetesen mindenki le akart itatni, jelentem, sikertelenül… ennyi idő és közös vacsora után már igazán megtanulhatták volna, hogy a magyarokat keményebb fából faragták, mint ahogy ők azt gondolják 😉
(Ünnepi vacsora: Ivy, Arthur, (Kevin,aki épp nem ül a helyén), Eszter, Lyn, Sun, jómagam, Peti és Song Liang. A képet Celine készítette.)
“1989 igen különleges év volt Európában…”
(Rövid kiegészítés: díszvendégnek lenni egy hivatalos kínai vacsorán igencsak megtisztelő pozíció, ám ez a tisztség kötelességekkel is jár… az este folyamán Eszter feladata volt többek között az összes étel megkezdése még akkor is, ha éppen nem tudta, hogy pontosan mi is az, amit eszik, illetve egy rövid beszédet is mondania kellett…)
Az este tetőpontja,mikor a mikulássapkás külföldiek majomkodnak. Itt épp a Jingle Bellst énekeljük…azért dolgozott az a baijui…na…
Idén is kaptunk mindenféle kedves (állítólag személyre szabott) ajándékokat az egyetemtől. Míg Peti egy napelemes kempinglámpát kapott, addig engem egy a zenélő műanyag óriáskerékkel (?) leptek meg. A vacsora után tovább folytattuk a sörözgetést/beszélgetést Arthur lakásában, majd a családi Skypeolást követően aludni tértünk, mivel másnap korán reggel indultunk Hangzhouba.
(Ajándékok Zsófiól, köszönjük szépen:)
“Mikor megyek haza, a tekintetem kevésbé tiszta…“
Hangzhoui kirándulásunkhoz (odafelé legalábbis) a G jelzésű gyorsvonatot választottuk, úgyhogy a nagyjából 800 kilométeres távot röpke 3 óra alatt tettük meg. Mivel a Hangzhoui szállásunk hagyott némi kívánnivalót maga után, így sok időt nem is töltöttünk a szobában, lepakolás után egyből nekiindultunk a város felfedezésének.
(A hotelunk körül álló házakat valamiért – szó szerint – félig lebontották. Bájos környék, igaz?:)
A második nap találkoztunk Rebekával, akivel korábban egyébként még sosem találkoztam személyesen, csupán Tumblr-en követtük egymás blogját, így amikor kiderült, hogy a karácsonyi úticélunk Hangzhou lesz, felvettük egymással a kapcsolatot és megbeszéltük, hogy ha már úgyis ilyen „kicsi” a világ, fussunk össze és sétáljunk egyet a Nyugati tó környékén! Mondhatjuk úgy is, hogy a Tumblr „hozott össze” minket. 
Az időjárással kapcsolatban piszok nagy szerencsénk volt, ugyanis egész nap gyönyörű, felhőtlen, napsütéses időnk volt. Íme, beszéljenek helyettem a képek:
A Tumblr brigád (:
Yue Fei (1103 – 1142) tábornok síremléke
Térdelő alakok a síremlék mellett, akik a legenda szerint elárulták a tábornokot. Régebben állítóleg kötelező volt leköpni őket.
Rebeka egyetemén egy gigantikus Mao szobor köszönti a tanuló ifjúságot.
Az első este végén kicsit elfáradtunk, úgyhogy ittunk még 1-2 sört, majd elindultunk vissza a szállásra. Fontos információ Hangzhouba kirándulók részére: A metrók nagyjából este 11-ig járnak (az utolsó sárga metró 22:45-kor hagyta el a végállomást, amit mi még éppen elkaptunk;)
A harmadik napot ismét a tó körül töltöttük, és bejártuk a annak délkeleti részét is. Megnéztünk néhány pagodát, illetve a helytörténeti múzeumot. Délután ismét találkoztunk Rebekával, majd sörözni indultunk. Nagyjából 10-ig beszélgettünk, majd a hostel felé vettük az irányt.
(Eszter with savanyú almák on a stick)
Anhui védjegye, “a világ leghíresebb köve”: A LINGBI KŐ.
Dombtető, yeah!
A tegnapi (hétfői) napot nagyjából teljes egészében a vonaton töltöttük, ugyanis hazafelé a lassú típusú, Z vonatot választottuk.
Kiegészítés: Eszter nem jött velünk vissza Suzhouba, helyette éppen Shanghai felfedezésén munkálkodik barátnője, Luca társaságában.
Csütörtök este (azaz December 31-én) ismét vonatra szállunk, (ezúttal Arthur társaságában – aki barátnőjét, Magdát látogatja meg Shanghaiban az újév alkalmából) és meg sem állunk a másik Suzhouig, ahol ismét találkozunk majd Eszterrel és Lucával, és együtt töltjük a hétvégét.
Egyébként miközben írom ezeket a sorokat éppen órám van, de mivel ez az év utolsó órája – jövő héten pedig már vizsgáznak, így ma filmet nézünk. A Johnny Englisht választottam, és rettenetesen tetszik nekik A kis cukik itt kacarásznak körülöttem.
Nemsoká újra jelentkezem, addig is pusszancs