Szecsuáni kirándulásunk második állomása 重庆 azaz Csongcsing városa volt.
(Amikor Csongcsingot városnak nevezem, akkor tulajdonképpen nem fogalmazok teljesen pontosan, ugyanis valójában két külön régióból áll.)
A Wikipédia így fogalmaz: „Csungking alapvetően két régióból áll: egyrészt magából a városból, másrészt az azt körülölelő, közigazgatásilag hozzá tartozó mezőgazdasági területekből. A 82 400 km²-es, csaknem magyarországnyi teljes terület lakossága 2004-ben 32 355 000 fő volt, ezen belül magának a városnak a lakossága 3,4 millió fő. Korábban a város Szecsuán tartomány része volt; 1997. március 14-étől azonban hozzácsatolva a környező járásokat, leválasztották Szecsuánról, és tartományi szintű közigazgatási egységgé emelték, amely csak a központi kormányzatnak van alárendelve.”
Csongcsing városképe igencsak érdekes, ugyanis a szorosabb értelemben vett belváros a Jangce folyam és a Jialing-folyó találkozásánál található, igencsak hegyes-völgyes félszigeten helyezkedik el. A félsziget körüli területeket ugyancsak hegyek borítják. A város hangulatát talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, mintha Manhattent és Bangkokot egybemixelnénk. Az egyik oldalon hiper-szuper irodaházak és csillogó villogó üzleti negyedek, a másik oldalon Skytrain, dzsungel, pára és trópusi gyümölcsök, és mindez még kicsit megbolondítva a tipikus kínai emberekkel és kultúrával.
Utcai közkönyvtár – könyv kölcsönző automata
Délutáni chill
Tere-fere
“A jó barátok és a bambusz rúd mindig visszavár, mindig kell egy jó kis blues, ami eltalál.”
A fentebbi adatokból láthatjuk, hogy egy nagyjából magyarországnyi területen körülbelül 32 millió ember él. Ebből az olvasó könnyen kitalálhatja, hogy mennyire zsúfoltak a lakókerületek.
Utcakép
Csongcsing az a hely, ahol a Római Katolikus templomon tökéletesen elfér egy vörös csillag is.
FYI: Jézus kínai volt.
Főtér az elmaradhatatlan “nyanyatánccal”
磁器口 (Ciqikou) avagy „kis Csongcsing” tulajdonképpen nem más, mint egy „óváros” a városban, ami azt hivatott bemutatni, hogy milyen is lehetett az élet itt pár száz/tíz évvel ezelőtt.
Kézzel “paskolt” tészta
Rotyog a szecsuáni bors
Ingridnek sok szeretettel! 😉
Hogy egy random szeptemberi hétfő délelőtt miért volt itt ennyi turista azt ne kérdezzétek…
Helyi hippi bácsi
A csongcsingi „libegő”
…és egy klassz póló
Buddhista kolostor az üzleti negyed árnyékában
A helyi nénik (természetesen nem igazi) papírpénzt égetnek az elhunyt szeretteik számára, ami a hitük szerint füst formájában felszáll hozzájuk az égbe.
Esti életképek:
Subinak sok szeretettel
„Három Gát Múzeum” és a „Három Gát Projekt”
A három gát történetének leírásához ismét a Wikipédia segítségét kérem, ugyanis most nincs arra energiám, hogy az egészet fejből leírjam:
“A Három-szurdok-gát Kína Hupej tartományában, a Jangce folyón épített vízerőmű. Névleges, beépített teljesítményét tekintve (21 000 MW) a világ legnagyobb erőműve, ám az éves energiatermelés szempontjából csak második az Itaipú-gát után.
Az elektromos energia termelése mellett a gáttól a Jangce hajózhatóbbá válását és a tározókapacitás miatt a gát alatti folyószakasz árvizektől való kisebb veszélyeztetését várják. A nagy méretű korszerű turbinák és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése irányába tett nagy lépés miatt a kínai kormány történelmi léptékű mérnöki, társadalmi és gazdasági sikerként tekint a projektre. Ugyanakkor a gát megépítésével régészeti emlékek és ősi kulturális helyszínek kerültek víz alá, mintegy 1,3 millió embernek kellett lakóhelyét elhagynia, és jelentős ökológiai változások mennek végbe, többek közt megnőtt a földcsuszamlások veszélye. A gát ügye mind Kínában mind Kínán kívül sokat vitatott téma.
A kitelepített emberek vidáman kacagva, önszántukból hagyják el örökre otthonaikat. Őőőő…
Élővilág
Már az Országos Népi Gyűlés 1992-es határozata előtt felerősödtek az aggodalmak a gát élővilágra gyakorolt hatásáról. A környék hosszú ideje nevezetes volt biológiai sokszínűségéről, amely 238 növénycsalád és 1508 nemzetség 6388 növényfajának ad otthont. Ezek közül 57% veszélyeztetett. A ritka fajok közül sokat használnak a hagyományos kínai gyógyászat alapanyagaként. A Három-szurdok-gát körüli, korábban még erdővel borított terület az 1950-es 20%-ról 2002-re 10% alá zsugorodott, ez negatív hatást fejtett ki a környék összes növényfajára. A környék édesvízi halfajok és szárazföldi állatfajok százainak nyújt élőhelyet. Az édesvízi halakra különösen jelentős hatást gyakorol a gát a vízhőmérséklet és az áramlási jellemzők megváltozása miatt, számos hal a turbinákban sérül meg. A hatás különösen káros a környék ökoszisztémájára, mivel a Jangce medencéje 361 halfajnak ad otthont, és itt él Kína összes veszélyeztetett halfajának 27%-a.
A gát más vízi állatfajokat is veszélyeztet, ezek közül legfontosabb a pajcsi, a kínai folyamidelfin. Végeredményben a gát tehető felelőssé azért, hogy a pajcsi gyakorlatilag kihalt. Bár már az építkezés megkezdésekor is veszélyeztetett státuszú volt, a gát megépítése tovább csökkentette élőhelyét, és növelte a hajóforgalmat. A még megmaradt 3000–4000 súlyosan veszélyeztetett hódaru (Grus leucogeranus) közül számos egyed telelőhelyét jelentik azok a vizes területek, amelyeket a Három-szurdok-gát megépítése tönkretesz. A gát negatív hatást gyakorol a jangcei tok (Acipenser dabryanus) állományára is.”
Egyéb érdekességek a múzeumból:
A jüan elértéktelenedése, avagy mire volt elég annó 100 jüan(ma kb. 4000 HUF)
A területen élő kisebbségek listája:
Kína kisebbségeinek népviselete:
Csongcsing városa (nagyon helyesen) igencsak nagy gondot fordít az idősebbekre. A városban lépten-nyomon közkönyvtárakba, utcai mozikba és különféle ingyenes közösségi terekbe futottunk. íme:
Közös TV nézés az aluljáróban.
Zsuga party
Azt hiszem bátran kijelethetem, hogy 重庆 az egyik legszínesebb és legérdekesebb város, ahol eddig Kínában jártunk. Ajánlom mindenkinek.