Szóval 2017 Január 7-én (szombaton) Bengbuból elvonatoztunk a közeli Nanjingba (ahol a reptéren töltöttük az éjszakát) ugyanis másnap reggel 8-kor indult a gépünk Kína déli részén található Guangzhou városába, ahonnan egy átszállással hipp-hopp Saigonban is termettünk.
(A közel egy hónapos Vietnámi kirándulásunk teljes felszerelése egyébként fejenként 1-1 hátizsákban és egy-egy összehajtható kabátban merült ki. Mivel Vietnam észak-déli irányú fekvését tekintve igencsak nagy kiterjedésű, így jelentősek az eltérések az időjárásban is. Míg Saigonban az átlag hőmérséklet 30-33 fok volt napközben, addig Hanoiban nagyjából 10-15 fok körül mozgott.)
Saigonba megérkezvén (ahova egyébként indulás előtt az interneten elektronikus vízumot váltottunk ki) a reptéren két „ismerős”, nevezetesen Quoc és felesége Ly várt ránk.
Egy kis közbeékelés: Az ismerős szót azért tettem idézőjelbe, mert Peti és én személyesen korábban még sosem találkoztunk velük, kizárólag emailben kommunikáltunk. No de akkortulajdonképpen kik is ők? Quoc és Ly egy rettentően helyes, mindig vidám vietnámi házaspár, akik az 1970-es években Budapesten jártak egyetemre, és így ismerkedtek meg anno Ákossal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. Olyannyira tartják, hogy tavaly nyáron például ők jöttek Magyarországra kirándulni.
Mivel sem Quoc-ék, sem mi nem tudtuk, hogy a reptéri vakrandin kit is kell keresni, igencsak zavarodottan léptünk ki a reptér ajtaján Saigonban. A lányos zavar nem tartott sokáig, ugyanis pár másodperc múlva kiszúrtam egy „MAGYAR CSOPORT” feliratot a tömegben, ami félreérthetetlenül nekünk szólt. Kis ismerkedés és beszélgetés után Ly vezetésével a reptéri kisbuszhoz indultunk, ami egészen a szállásunkig vitt minket. Peti zseniális foglalásának köszönhetően az első szállásunk a saigoni „buli utca” (BuiVien) kellős közepén helyezkedett el, úgyhogy a környékünkön 0-24 happy hour/buli/zene és persze hatalmas élet volt.
Érkezésünk napján – miután Quoc és felesége ellátott minket különféle térképekkel, SIM kártyákkal és persze rengeteg jótanáccsal – már csak egyetlen esti program maradt, méghozzá egy közös vacsora az egész családdal. Nagyjából este 8 körül, a szállásunkhoz közeli (Japán) Takashimaya plázánál találkoztunk, ahol egy igazi hamisítatlan vietnámi vacsorán vehettünk részt.
Másnap reggel 8-kor a megbeszéltek szerint találkoztunk Quoc-kal, aki egésznapos városnéző programot szervezett nekünk.
Az első program a 2010-ben épült (nagyjából 265 méter magas) Bitexco Financial Tower meglátogatása volt, amelynek a 49-ik emeletén egy kilátó szint helyezkedik el, innen pedig 360 fokos panoráma tárul a látogató szeme elé.
Bitexco Financial Tower
Kilátás a 49-ik emeletről
A következő megálló a város szívében található BenThanh piac volt, majd a „Saigon Cathedral of Notre Dame” és a régi posta épülete következett. Ebédre egy „all-you-can-eat” étteremben kötöttünk ki, ahol életemben először ettem friss csigát és olyan száz napos tojást, amiben benne volt a kiskacsa. (Ezt szerencsére csak azután tudtam meg, hogy megettem az elsőt.)
Saigon Cathedral of Notre Dame
A régi posta épülete
A saigoni operaház
All you can eat – ha mersz! Avagy mindenféle furcsaságok a tányéron
A második napon a Ho Chi Minh Városi Múzeum meglátogatása után különféle pagodákban és a város -turisták számára rejtve maradó – részeiben kalandoztunk. A Quoc által vezetett, roppantmód szórakoztató és érdekes magyar-angol nyelvű kommentárral ellátott kirándulásainkat természetesen folyamatos kávészünetek és nassolások szakították félbe.
Kis közbeékelés: A Vietnámi kávé egyszerűen FANTASZTIKUS. A kínai (bocs srácok) ihatatlan sz*rok után ezt a finom, selymes, tradicionális „csöpögtetős” vietnámi kávét inni egyszerűen mesés volt. Kínába való visszatérésünkkor egyébként ruháink jórészét „ottfelejtettük”a hotelben, és helyettük különféle finomabbnál finomabb kávékkal töltöttük meg a hátizsákjainkat.
“A csöpögtetős kávé”
A híres EGG COFFEE
Bun Cha – grillezett disznóhús zöldségekkel és tésztával
Banh Mi – Mindennapi reggelink. Friss, ropogós baugette mindenféle sült húsokkal, zöldségekkel és sajtokkal megtöltve.
Vietnám konyhájára erősen rányomta a bélyeget a francia megszállás, amely a konyhaművészetben is erősen érződik. A baguette, croissant, a különféle (háromszög)sajtok és tejtermékek ugyanannyira a hétköznapi élet részei, mint mondjuk a híres, helyiek által kedvelt pho leves.
Álomkonyha ez, főleg akkor, ha már negyedik éve Kínában élsz, ahol nagyjából nincsenek tej és péktermékek…
Kis történelmi kitekintés (forrás: Wikipédia)
“Vietnam függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnami társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnami társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett HoSi Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnam természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.
1941-ben lett jelentős a HoSi Minh vezetése alatt álló Viet Minh – egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnam volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnami bábkormánya. A Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.
A Viet Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnamiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Dien Bien Phu-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnamot kettéosztották. Az északi részen megalakult HoShi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig BaoDai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.”
A harmadik Saigonban töltött napunkat – Quoc javaslatára – egy Mekong Delta hajós kirándulással dobtuk fel. A túra a Saigon folyón kezdődött, ahonnan motorcsónakkal haladtunk Dél felé. Útközben különféle kis falvakban, lakatlan és kevésbé lakatlan szigeteken és egy majmokkal teli krokodil rezervátumban is megálltunk. Valóban felejthetetlen élmény volt.
Piac egy aprócska faluban a Mekong Deltánál
Piac egy aprócska faluban a Mekong Deltánál
Piac egy aprócska faluban a Mekong Deltánál
A saigoni kirándulás után 12-én (pénteken) kibuszoztunk a repülőtérre, hogy az ország fővárosában, Hanoiban folytassuk tovább kalandozásainkat.
Folyt köv. nemsokára addig is puszika
Travel life, avagy utazók reptéri menüje
Bónusz kérdés: Most akkor Saigon vagy Ho Chi Minh város?
Saigon Vietnám déli „fővárosa”, avagy hivatalos nevén HoChi Minh város. (Bár a helyiek csak Saigonnak hívják…)
Na de ki is az a HoChi Minh?
HồChí Minh eredeti nevén NguyễnSinhCung (1890. május 19. – 1969. szeptember 2.) a vietnami nemzeti mozgalom vezetője, 1954-től 1969-ig Észak-Vietnam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke és miniszterelnöke volt.. 1925-ben Kínában az ő vezetésével alakult meg a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Liga, majd 1930-ban a Vietnami Kommunista Párt, amelynek nevét később Indokínai Kommunista Pártra változtatták. Vietnamban halálra ítélték, letartóztatták a britek és a kínaiak is, de megmenekült. 1941-től otthon harcolt a japánok ellen. 1945. szeptember 2-án Hanoiban hatalmas tömeg előtt jelentette be a független Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. Ezt követően tört ki az Indokínai háború. A háborút végül megnyerték, Vietnam függetlenné vált.(Forrás: Wikipédia)
