Tag: chinalife

Dolgok, amiktől Te is eldobnád az agyadat:

Mielőtt belekezdenék a mondandómba, úgy érzem szükség van egy rövid ismertetőre a kínai nyelv felépítésével kapcsolatban:

A kínai nyelv tipológiailag a monoszillabikus, izoláló és tonális nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a szavak alapvetően egy szótagból állnak (még akkor is, ha léteznek összetett, látszatra több szótagú szavak is), nem létezik benne ragozás, mindenféle nyelvtani funkciót ellátó képzést partikulákkal alkot, továbbá minden egyes szótag rendelkezik egy tónussal, azaz zenei hangsúllyal. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van (emelkedő, süllyedő, belépő, egyenes), de a déli nyelvekben a tónusok száma 6-10 is lehet. A kínai legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin. (Forrás: Wikipédia)

Vegyük például a ma (ejtsd: má) szótagot.

妈 – mā – egynes tónus – jelentése: anya

妈妈māma (anya)

骂- mà – süllyedő tónus – jelentése: leszíd, megdorgál 😀 (milyen klassz magyaros kifejezés)

马 – mǎ – süllyedő és aztán emelkedő – jelentése: ló

吗- ma – nincs hangsúly – kérdőszó, a mondat végén jelenik meg

妈妈骂马吗? azaz anya leszídta a lovat?

Pinjin átírása: māma mà mǎ ma?

Ejtds: mamamamama?

Természetesen ez nem egy megszokott, hétköznapokban gyakran használatos mondat, csupán érzékeltetni akartam, hogy mennyire megtévesztő tud lenni 1-1 szitutáció.

Nemrég, például mozijegyet szerettem volna venni, és amikor sorra kerültem és kikértem a két jegyet az eladó – mindenféle hangsúly nélkül – a „WANGSHANG”, (Anhui kiejtésben: váááááááááánsáááááááááán) szavakat üvöltötte az arcomba.
Vajon mit akarhatott? Nos, mivel a kínai nyelvtan közel sem annyira bonyolult, mint például a magyar, így, ha valaki egy egyszerű szót az arcodba ordít, akkor abból neked kell kitalálni, hogy vajon „mire is gondolhatott a költő”.

Nézzük, mit is szeretett volna közölni a pénztáros:

晚上 – wǎnshang – azaz este. Tehát csak az esti előadásra van jegy? Vagy csak este lehet megvenni?
玩赏 – wánshǎng – élvezni, értékelni valamit. Érezzem jól magam? 😀 Nem, ez túl udvarias lenne, ilyet senki nem mond Anhuiban. Meg még egyébként se vettem meg a jegyet.
完善 – wánshàn – tökéletes, tökéletessé tenni valamit – hízelgő de nem hinném, hogy erre gondolt.
网上- wǎngshàng – internet, online. Tehát a jegyet csak a neten tudom megvenni?

Nos, a helyes megoldás a „vááááánsááááán” rejtélyére a 网上- wǎngshàng, azaz az online. Tehát a hölgyemény, akinek egyébként az a munkája, hogy mozijegyeket adjon el azért üvöltötte sivító fejhangon a VÁNSÁN szót az arcomba, mert igazából ő csak azt szerette volna mondani, hogy:

„Elnézést kérek, de erre a filmre csak az online felületen keresztül lehet jegyet vásárolni, így én itt a kiadóablaknál nem tudom azt Önnek kiadni. Kérem szíveskedjék először az interneten megvenni a jegyet és utána ennél az ablaknál tudja majd kiváltani azt.”

A másik kedvenc szituációm, (ez kb. hetente megtörténik) a taxisofőrök értetlenkedése. Mivel külföldi vagyok és fehér, ezért kizárt dolog, hogy bármit is beszéljek/értsek kínaiul.

Átlagos szituáció:

– Hova akarsz menni?
– 宝龙 (bǎo lóng) jelentése: gyémánt sárkány. Ennek a szónak egyébként semmi köze nincs sem a gyémánthoz, sem a sárkányhoz, ez egy térnek, konkrétan Bengbu főterének a neve. Az egyetlen ilyen nevű tér az egész városban. Talán az egész megyében. Olyan, mintha azt mondanád, hogy Nyugati Pályaudvar.
– He? Mi van?
– Bǎo lóng
– Nem értem. Mi van? Hülye külföldi.
– Bǎo lóng! Nagy tér! A város közepén.
– Hülye külföldi nem tud kínaiul. Nem értem.

…amikor elegem lesz, a beszélgetés általában így folytatódik:

– Nem vagyok külföldi, Xinjiangból jöttem. (Xinjiang – kína északnyugati területe, ahol főképp ujgur nemzetiségűek élnek, akik nagyjából úgy néznek ki, mint a székelyek.)
– Jaaaaa! Kínai vagy? Hova mész?
– Bǎo lóng.
– Miért nem ezzel kezdted? Baolong! Persze, menjünk.

A 宝龙 (bǎo lóng) szót egyébként nehéz félreérteni, ugyanis ilyen szókombinációban csupán csak egy darab hasonló kifejezés van暴龙 (bàolóng) ami T-rex-et jelent.

Szóval, hova akarok menni taxival? A Baolong főtérre, vagy T-rex?

Kedvenc boltom a kampuszon, egyetlen egy féle terméket árul, tejes teát. 奶茶
(nǎichá).

奶- nǎi – tej, 茶- chá – tea – roppant bonyolult, mi?

Odamegyek rendelni:

– 奶茶 (nǎichá)
– Úr isten, ez egy külföldi. (Visítás, röhögcsélés, vinnyogás, hahotázás 1-2 kínos percen keresztül.)
– 奶茶 (nǎichá)
– Mi van?
– 一杯奶茶 (egy pohár tejes teát) – olyat, hogy kérek szépen kb. felesleges mondani, senki nem használja ezt a szerkezetet, sőt általában kiröhögnek, ha hozzáteszem a mondathoz, úgyhogy most már én sem erőltetem az udvariaskodást.
– Mi???
– 奶茶 (nǎichá)
– Mit akarsz?
– 奶茶 (nǎichá) Az egyetlen termék, amit árultok!
– Mi?
– Áh, hagyjuk.

Ilyenkor állok, és nem tudom eldönteni, hogy kitépjem-e a hajamat, vagy esetleg az eladó haját tépjem ki, dühöngjek-e vagy inkább hisztérikusan nevessek.

Megkérdeztem az egyik barátomat – akit szeretek, értelmesnek tartok és valóban barátomnak gondolok – hogy ilyen szituációkban egy kínai mit gondol. Példának a házunk melletti Sárkány tavat választottam 龙(lóng) sárkány, 湖(hú) tó. Rámutattam a tóra, és szándékosan helytelen kiejtéssel kimondtam a tó nevét: longhu. Megkérdeztem, hogy ilyenkor ő mit ért, mire gondol? A válasza: SEMMIRE. Nem érti, hiába mondom ki a long és hu szavakat, ő nem érti a jelentését. Az agya egyszerűen nem kapcsolja össze a tóra mutató mutatóujjam képét és a kimondott longhu szavak jelentését. Ez azért elég kemény/szomorú.

A fent említett példák elég jól tükrözik a legtöbb kínai hozzáállását és gondolkodásmódját, ha arról van szó, hogy egy kicsit is meg kell erőltetni magukat.

Természetesen van ellenpélda is, itt van például a fantasztikusan türelmes és csodálatosan éles eszű Gao tanárnéni, (akinek egyébként ez a munkája, hiszen külföldieket oktató kínai tanárként dolgozik az egyetemünkön) aki ha valamit nem ért, amit kínaiul mondasz neki, akkor megpróbálja megérteni, esetleg találgatni, hogy mire is gondolsz. Most azt hiszed, hogy viccelek, de sajnos nem. A közvetlen környezetemben kb. ő az egyik egyetlen olyan ember, aki rendelkezik ezzel a képességgel. Ha lassan beszélsz hozzá, van elég türelme, hogy ne csapja rád az ajtót a hatodik másodperc után, és van annyi esze, hogyha egy pohár tejes teával a kezemben állva a pohárra mutatva azt mondom, hogy „nájcsá”, de mondjuk rossz hangsúllyal, akkor „kapcsol” és megérti, hogy valószínűleg a tejes teára gondoltam, nem pedig a Belső-Mongóliai Űrkutató Állomáson található egyik híres kínai rakétára.

Ilyen és ehhez hasonló, apró-cseprő problémákba ütközünk nap, mint nap. Ha jó a kedvem, szórakoztatónak tartom és csak mosolygok ezeken az egyszerű, kedves kis figurákon, ha rossz a kedvem, akkor őrjöngök az emberi hülyeségen és ostobaságon. De hát ez ilyen… 😊