Tag: Christmas dinner

Az elmúlt egy hét leírása keretes szerkezetben fog történni, ugyanis egy karácsonyi dékán-vacsorával kezdődik és egy tegnap esti újévi dékán-vacsorával zárul… De ne rohanjunk ennyire előre! (:

Múlt hét szerdán, december 24-én csak egy órám volt, az óra után pedig hivatalos voltam egy konferenciára, az összes külföldi szakértővel együtt (igen, ezek vagyunk mi… külföldi szakértők). Az értekezleten megköszönték a munkánkat, kikérték a véleményünket az iskolával és a tanítási módszerekkel kapcsolatban, kaptunk ajándékot a dékánoktól, utána pedig közösen felültünk a varázslatos iskolabuszra, és elmentünk egy elegáns étterembe vacsorázni. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan miket is ettünk, de az megmaradt, hogy fantasztikus volt. A vacsorán a szokásosnál egy kicsit jobban elengedte magát mindenki, és megittunk vagy 20 baijut, aminek következtében egyen-ketten az este vége felé eléggé megfáradtak, és össze-vissza tántorogtak. (: (Jelentem, minket nem sikerült leitatni, tekintve, hogy itt egy pohár baiju nagyjából 1,5 cl-nek felel meg…)

A vacsora után hazaértünk, virtuálisan koccintottunk Subival, majd végigtelefonáltuk a családunkat a Skypeon, és nagyjából éjfélkor lefeküdtünk aludni. Sokat nem aludtunk, ugyanis 4-kor kelnünk kellett, hogy elérjük a fél 6-os Jinanba tartó vonatot. A vonatút a szokásos jó hangulatban telt, kézzel-lábbal kommunikálós-mutogatós, mosolygós utazás volt.

11-kor megérkeztünk Jinanba(济南市), Shandong tartomány fővárosába, amit a források városának hívnak. Első utunk a Damian parkba vezetett, ahol nagyjából 2 órán keresztül sétálgattunk és nézelődtünk.

                                   (Damian Park)

A kálvária csak ezután kezdődött, ugyanis el szerettünk volna menni a (千佛山) Qiān Fó Shān-ra, azaz az Ezer Buddha Hegyre, de út közben kicsit elkeveredünk, így mire megtaláltuk a megfelelő bejáratot már igen késő volt. Mivel nem akartunk végigrohanni a hegyen, úgy döntöttünk, hogy holnapra halasztjuk, és inkább elindulunk a szállásunk felé. A szállásunk a Yang Guang 100-ban volt, amit a Yahoo térkép valahol a hegy tetején helyezett el… mire nagy nehezen eljutottunk a megadott címre, rá kellett, hogy jöjjünk, hogy valószínűleg nagyon rossz helyen járunk. Ezután jött az újabb kérdezősködés és bolyongás, majd kb. 500 átszállás után nagy nehezen eljutottunk az igazi Yang Guang 100-ba. (A kis kirándulásunkat nagyjából úgy kell elképzelni, hogy idióta Yahoo maps először felküldött minket a Jánoshegyi kilátóhoz, miközben a szállás a Deák téren volt…)

Szállásadónkat, Paulinát – egy velünk egykorú lengyel leányzót, aki mellesleg egy óvodában tanít angolt – a Couchsurfing oldalon találtuk. Lengyel-magyar két jó barát, így hát gyorsan írtunk is neki, hogy tudna-e fogadni minket, ő pedig rögtön válaszolt, hogy természetesen igen, és szeretettel vár. Paulina egy társasház legfelső, 24-ik emeletén lakik, ahonnan elképesztő a kilátás.

                           (Kilátás a 24. emeletről)

Első este közösen bementünk a belvárosba, hogy találkozzunk Derekkel, aki szintén egy couchsurfinges arc. (Egyébként korábban neki is írtunk, hogy tudna-e fogadni minket, de mivel másik 4 fiúval él együtt egy lakásban, így végül jobbnak láttuk, ha Paulinánál maradunk…: ) Közösen elmentünk vacsorázni egy western-foodot áruló étterembe, ittunk 1-2 sört, majd hazamentünk, és aludtunk.

Második nap reggel korán keltünk (Paulinának dolgoznia kellett, így együtt indultunk neki a városnak reggel) és egész délelőtt a belvárosban bolyongtunk. Jinan a forrásairól híres, így hát jó turista módjára végigjártuk az összeset.

                                 (Öt sárkány forrás)

Délután találkoztunk Derekkel (aki elképesztően jól beszél angolul, imád utazni, tök jó a humora, és az angol nevét a Grey’s Anatomy című sorozat Dr Derek Shepherd-je után választotta magának:D ) akivel bejártuk a belvárost, ebédeltünk a jinani ízek utcájában, majd nekiindultunk, hogy megmásszuk a Qiān Fó Shānt. Felejthetetlen élmény volt

                                   (Ízek utcája)

                                    (Alvó Buddha)

A hegymászás után találkoztunk Paluinával, majd közösen elmentünk vacsorázni egy hotpot jellegű helyre, ahol ismét elképesztően finomakat ettünk. Vacsora után beültünk egy sörözőbe, ahol tanultunk egy jó kis ivós játékot. (Ha nem felejtem el, megtanítom majd nektek is) A söröző után továbbmentünk egy klubba, de mivel túl drágának bizonyult, így inkább az éjjel nappaliban vettünk pár sört, és szépen megittuk a hely előtt. Nem gondoltuk volna, hogy épp Kínában térnek vissza a gimis évek… 😀

                             (Fekete tigris forrás)

Szombaton reggel (emeletes busszal) ellátogattunk a Shandong Province történeti múzeumba, ami egy hatalmas, 6 szintes épület Jinan külvárosában. Belépőjegyet nem kellett fizetni, először nem is értettük a dolgot, de gondoltuk nem kérdezősködünk, inkább örülünk a dolognak. A múzeum első szintjén 1-1 nagyjából 150 négyzetmértes terem található. Az egyikben kalligráfia kiállítás, a másikban pedig néhány tárgy és számítógép volt. Gondoltuk ez csak a földszint, a kiállítás valószínűleg másodikon kezdődik. Tévedtünk. A múzeumban ezen a két szobán kívül az ég egy adta világon semmi nincs. Gondoltuk most már csak azért is körbenézünk – ha már kiutaztunk ezért a fenébe – de néhány szék, asztal és szintetizátor kivételével egyik emeleten sem volt semmi. Sötét folyosókon bolyongtunk össze vissza – nagyjából a Wolfeinsten c. játékra emlékeztetett a jelenet – majd végül kilyukadtunk a tetőre.

A sikertelen múzeumlátogatás után visszamentünk a belvárosba, és bánatunkban telezabáltuk magunkat mindenféle bizarr dologgal az ízek utcájában.

Este találkoztunk Paulinával és Derekkel, ill becsatlakozott a kis csapatba egy másik Couchsurfinges félig lengyel-félig holland srác, Adriaan is. Jöttünk-mentünk, ettünk-ittunk.

Másnap reggel 11-kor indult a vonatunk haza, úgyhogy reggel elköszöntünk Paulinától, és elindultunk haza.

A vonatúton ült velünk szemben egy fickó, akin látszott, hogy nagyon szeretne beszélgetni velünk, csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Iszonyat aranyos volt, mikor végre kibökte, hogy vácjorném? (: Délután 5-re értünk haza, és mondanom sem kell, hulla fáradtak voltunk.

Tegnap este (2014.12.30 – kedd) a dékán ismét vacsorázni hívott minket, úgyhogy megint isteni ételeket ettünk:)

Az újévet a vonaton töltjük, ugyanis ma este INDULUNK SHANGHAIBAAAAAAA!!! Yeaaaah! Alig várom. Nekem ma még van egy órám, de utána jövök haza, pakolunk, és éjfél előtt 10 perccel már a vonaton csücsülünk. Csütörtök reggel érkezünk meg, de mivel vasárnap sajnos tanítás van, így szombaton vissza kell, hogy jöjjünk. Nem baj, így is nagy kaland lesz.

(Megfejtettük a karácsonyi alma-ajándék rejtélyt. A szótárban a Karácsony este平安夜 – píng ‘ān​ yè  (Silent Night (Christmas carol) / Christmas Eve) néven szerepel, de ugyan úgy ejtik, mint a苹 (píng) azaz alma szót… így a Karácsony este az alma este. Problem solved.)