Szombat este teljesen véletlenül összefutottunk Bennel – akit nem hagyott nyugodni a múlt heti sikertelen diszkó keresés, ezért alaposan utánajárt a dolgoknak és beszerzett egy-két pontos címet – úgyhogy megbeszéltük, hogy este 10-kor találkozunk a főbejáratnál, hogy belevessük magunkat a kínai éjszakába.
Hogy Suzhou valójában milyen hatalmas, azt a nagyjából 15-20 perces taxi útból szűrtük le (ami egyébként 280 forintnál nem került többe) ugyanis a diszkó a város – eddig számunkra teljesen ismeretlen- túlsó végén volt. November elseje lévén ősi kínai hagyományokhoz híven mi más lett volna aznap a klubban, mint beöltözős Halloween buli. A klubba belépve körülbelül 10 darab véres fejű és szemű gyerek vett minket körbe, és azonnal egy asztalhoz kísértek. A bonyodalom már itt elkezdődött, ugyanis amikor megpróbáltuk kikérni a szánalmas kis ’szán pidzsúnkat’ közölték, hogy a minimum letét 380 Yuan. Elkerekedett szemekkel próbáltuk nekik magyarázni, hogy de hát mi csak három legolcsóbb sört akarunk inni, a kommunikáció ezen a szinten sajnos megakadt. 10 izzasztó percnyi activity után kiderült, hogy csak az asztal kerül ennyibe, ha beülünk a bárba, vagy odaállunk egy könyöklőhöz, akkor elég csak a sört kifizetnünk.
A diszkó berendezése, illetve hangulata leginkább egy megborult Salvador Dalí festményre hajazott: Piros csillogós nylonborítású kanapék aranyozott fakerettel mindenhol, barokk csillárok, amikről véres, fejnélküli műanyagbabák lógtak le, a helyiség közepén egy kocsmapult, mellette színpad, azon a dj pult. Maga a dj egy hentesbárddal a kezében hadonászva keverte a jobbnál jobb zenéket (amiből egyébként kizárólag csak a basszust lehetett hallani). Az est egyik legszürreálisabb pontja talán volt, amikor Michael Jackson Thriller című számára a véresfejű pincérek a Qing dinasztia halotti öltözékébe magukra öltve valami érthetetlen performanszt adtak elő.
A wc ugyan pottyantós volt, de arra azért figyeltek, hogy minden egyes fülkében legyen legalább egy hatalmas aranykeretes barokk festmény, amin meztelen, hájas lamantin testű, rózsaszín fejű nők lengedeztek jobbra-balra, körülöttük természetesen az elmaradhatatlan kövér puttócskákkal.
A pultnál ücsörögve egy társaság kedvesen meginvitált minket az asztalához (ez privát asztalnak számított, ide csak azok mehettek fel, akik kicsengették érte a lóvét – vagy ugye meghívták őket, hehe) ahol temérdek mennyiségű sör, gyümölcstálak, rágcsálnivalók és háromemeletes pezsgőtorony várt minket. (Az asztalunknál egyébként egész este 2 lány ácsorgott, akik ha tüsszentettél, ittál vagy bármit csináltál rögtön ott teremtek, és azonnal adtak zsebkendőt, poharat, vizet, öngyújtót, vagy akármit. Ha tölteni akartál magadnak, ránéztél, esetleg csak rágondoltál az italra, azonnal odarohantak, és már öntötték is neked. Ha kértél, ha nem. Kicsit furcsa volt. )
A buli után a kedves társaság meghívott minket még egy jó kis éjszakai kajálásra, utána pedig kocsival hazahoztak a kampuszra.
(Érdekesség, hogy Kínában az idegen szavakat úgy fordítják le, hogy az hangzásában hasonlítson az eredetire. A diszkó például ugye az angol disco szóból jön, amit 迪斯科-nek írnak, és dí-szíű-könek ejtenek, ám a szavak jelentése tök más. A di (迪) a szótáram szerint azt jelenti, hogy „megvilágít, vezet” a (斯) szí azt hogy „az, akkor” – vagy egy lehet egy keresztnév is – a kö (科) pedig nagyjából annyit tesz, hogy „branch of academic or vocational study”. Ha ebből a jelentésből valaki levezeti nekem a diszkót, annak küldök egy ajándék csirkelábat karácsonyra.)