Modern művészek szobrai a nanjingi mészárlás múzeumának kertjéből
Iskolai megemlékezés
让白骨可以入睡，让冤魂能够安眠。
把屠刀化铸警钟，把逝名刻作史鉴。
让孩童不再恐惧，让母亲不再哭泣。
让战争远离人类，让和平洒满人间。
那年乱世如麻，愿你们来世拥有锦绣年华。
Tag: history
December 13 – A nanjingi mészárlás emléknapja
1937. december 13-án kezdődött meg a történelem egyik legnagyobb (és egyben egyik kevésbé ismert)tömegmészárlása, a Nanjingi népirtás. A Japán Császári Hadsereg hat héten áttartó, különösen kegyetlen módszerekkel elkövetett mészárlása közel 300.000 civil (főként nő és gyermek) életét követelte.
(A kegyetlenkedések részleteibe most nem mennék bele, mert igencsak gyomorforgató és egyben szívszorító is, akit érdekel, olvasson utána.)
Túlélők lábnyomai a Nanjingi MészárlásEmlékmúzeumában
A Megbocsátás Emlékparkjaa múzeum kertjében.
Funfact: A Japánok a mai napig tagadják, hogy bármi is történt volna, sőt, egyesek állítják, hogy az ott készült felvételek hamisítványok.
A történtekért bocsánatot máig sem kértek.
Ajánlott irodalom: „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II”
A kambodzsai népírtás története, avagy ami a történelemkönyvekből kimaradt… Vigyázat, nehéz olvasmány következik.
Ugyan legutóbbi írásomban már kidolgoztam egy kisebbtörténelem tételt Kambodzsa huszadik századi történéseiről, ám úgy gondolom,ahhoz, hogy jobban megértsük az ott történteket, egy kicsit jobban el kellmélyednünk a részletekben.
Előzmények:
Miután a CIA 1970 márciusában elérkezettneklátta az időt, hogy az elnök távollétében Lon Nol tábornok vezetésévelállamcsínyt hajtson végre, megkezdte a vietnámi gerillák vélt búvóhelyeinekbombázását. Az amerikai B52-esek több ezer ember halálát okozták a vaktábanledobált bombáikkal, ezért a parasztok egy része a fővárosba menekült, másikrészük pedig az egyre nagyobb erőt képviselő kommunistákhoz állt. A párizsiSorbonne-on tanult Pol Pot (Szalot Szár) vezettekommunisták egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá, és végül 1975.április 17-én bevonultak Phnom Penhbe.
Ki is volt Pol Pot?
Pol Pot,eredeti nevén Szaloth Szár 1925-ben született egy jómódú földbirtokoscsaládban. Fiatal éveibena fővárosban, Phnom Penben tanult egy szerzetesi iskolában, de11 éves korában kénytelen volt hazaköltözni, mert nem sikerültek a vizsgái. Aközépiskolát 1944-ben, 19 évesen fejezte be, majd visszatért a fővárosba, aholbeiratkozott egy szakmunkásképzőbe, és ácsnak tanult. 1949-ben Párizsba ment elektrotechnikát tanulni az Ecole Française de Radio-électricitébe,ám mivel nagyjából minden vizsgáján megbukott, visszavonták az ösztöndíját, és 1953-ban kénytelen volt visszatérniKambodzsába. Hazaérkezése után csatlakozott a franciák ellen küzdő vietnamikommunistákhoz. Polgári munkáját tekintve tanár volt, földrajzot, történelmetés erkölcstant tanított egy magániskolában.
1960-tól „karrierje” felfelé ívelt: Először csupán az újonnanmegalakított KambodzsaiKommunista Párt központibizottságának tagja lett, majd 1963-banfőtitkárrá választották.
1975. április 17-én Pol Pot és aVörös Khmerek bevonultak Phnom Penhbe. Ez volt az úgynevezett “nulladik év”, a borzalmak kezdete.
Az új államot, amely a DemokratikusKambodzsa nevet kapta, a vezetők egy osztályok és magántulajdon nélküli társadalomkéntképzelték el. Pol Pot szeme előtt egy egyfajta ősközösségi alapokon nyugvóagrárius társadalom megteremtése lebegett, amelyben az emberek szinte kizárólagföldművelésből élnek. Eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a magántulajdont,módszeresen megsemmisítettek mindent, ami a városi élet része volt.
1975. április17-én a vörös khmerek megkezdték a főváros kiürítését (pontos számok nincsenek,de nagyjából 1,5 – 2 millió embert költöztettek ki két hét alatt). Alakosságnak csupán annyit mondtak, hogy az elkövetkező napokban bombázásokralehet számítani, így a saját biztonságuk érdekében el kell hagyniuk a várost,és ez csak átmeneti állapot (éppen ezért csomagot, személyes holmit semvihettek magukkal). A kiköltözést felfegyverzett vörös khmer katonákirányították, tehát választási lehetőség nem nagyon volt, mindenkinek menniekellett.
Vörös khmer egyenruhák
Egy S21 túlélő, Mr. Bou Meng rajza az 1975. április17-én történtekről
A kilakoltatásnaktermészetesen semmi köze nem volt a bombázásokhoz. A lakosság vidékre deportálásának igazi oka nem más volt, mint azemberek átnevelésének megkezdése. A városból kitelepítettekre kényszermunka,éhezés, és az esetek legnagyobb részében halál várt. A korábban is vidéken élőklettek a „megbízható régi emberek”,míg a kitelepítettek a „megbízhatatlan”,ezért elpusztítani szánt, felesleges „újvagy április 17-i emberek”.
„Angka” – az ország vöröskhmer vezető szervezete, amelyet mindenki anyjának és apjának neveztek – mivel„kegyelmes és gondoskodó volt” hajlandó volt megbocsátani azoknak, akik azelőző rendszerben jól éltek, ám a megbocsájtásért keményen meg kellettdolgozni. Pol Pot és a vörös khmer vezetők kifejlesztettek egy “négyévestervet”, amely szerint az országos átlagos hozam hektáronként 3 tonna rizsvolt.
A városokból erőszakkal kitelepített emberekútvonalai a munkatáborokba.
Míg a főváros lakossága a földeken robotolt, a vörös khmerekmegnyitották az ország egyik legvéresebb börtönét, a híres S21-et. (Securityoffice 21 – 21. számú Államvédelmi Börtön) Országszerte egyébként még legalább150 hasonló intézmény működött, ám a leghírhedtebb mindközül ez volt.
A börtön épülete egy korábbi középiskolából lett átalakítva,(Tuol Svay Prey középiskola) mivel Angka szerint oktatásra amúgy sem volt többészükség.
„A tanulás nem lényeges. Kizárólag amunka és a forradalom a fontos.” – szólt a bölcs vörös khmer propaganda szövege.A négy éves rémuralom alatt az iskolákat bezárták, és mészárszékekké,börtönökké vagy raktárakká alakították át őket. A képen az S21 börtön belsőudvara látható.
Egyestantermeket cellákká alakították át, máshol kínzókamrákat, vallatószobákathoztak létre. 1975 és 79 között korra és nemre való tekintet nélkül nagyjából 17- 20.000 ember érkezett ide (parasztok, munkások, mérnökök, orvosok, tanárok,diákok, buddhista szerzetesek, az előző rendszer hivatalnokai, nem khmernemzetiségűek, szemüvegesek, művészek, stb.), de túlélni csupán hét embernek sikerült.
Abörtön szabályzata
Egykori tantermek, később kínzókamrák
Az őrök 12és 15 év közötti fiúk voltak, őket 6 havonta újabb kínzócsapat váltotta fel,akik – miután az előző gárda betanította őket – az elődjeiket is kötelesekvoltak kivégezni.
A koholt vádakkal börtönbe szállított foglyokat előszörválogatott módszerekkel megkínozták (elektrosokk, vízbefojtás, körömlecsípés,szemkiszúrás, maró savak és hadd ne soroljam tovább), ezután hamisvallomástételre kényszerítettek őket, majd a várostól nagyjából 15 kilométerrefekvő „gyilkos mezőkre” szállították, ahol kivégzés várt rájuk.
(Abörtönbe szállítottakról egyenként fénykép és részletes dokumentáció készült, melyeketa Pol Pot rendszer összeomlása után nemes egyszerűséggel otthagytak az épületekben,így ezeket a történéseket utólag igencsak nehéz lenne tagadni…)
A gyilkos mezők
Kambodzsában számtalangyilkos mező létezik, sok közülük a mai napig feltáratlan. Az egyiklehírhedtebb a fővárostól nagyjából 15 kilométerre elterülő Choeung Ek.
A „Gyilkosmező”alaprajza
Börtönök(sárga pont) és gyilkos mezők (piros) az egykori Demokratikus Kambodzsaterületén
Ezek a „mezők” az ideszállítottak (korra és nemre valótekintet nélkül nők, gyerekek, csecsemők, idősek) tömeges kivégzéséreszolgáltak. A vörös khmerek ideológiája szerint az „árulókra” kár lett volnagolyót pazarolni, így általában puszta kézzel végeztek az áldozatokkal.
Egy aszámtalan tömegsír közül
(A Choeung Ekben található hírhedt „gyilkos mező” egyébként 1988 ótamúzeumként működik. A képeket a belépőjegy mellé kapott prospektusrólfotóztam.)
1979. január 7-én a Vietnám hadsereg bevonult Phnom Penhbe, és ezzel véget vetett a négyéven át tartó rémuralomnak.
(Kiegészítés: A vietnámiak bevonulásaután az ENSZ PolPot rezsimjét továbbra is, mint az ország legitim kormánya ismerte el, így azokmég a népirtást követően 15 évig megtarthatták helyüket az ENSZ-ben.)
Pol Pot (aki egyébként helikopterrelmenekült el a fővárosból) kénytelen volt visszavonulni az ország nyugati, Thaifölddel határos erdős vidékére, ahol aterületet továbbra is uralma alatt tartotta, sőt gyakran támadásokat indított avietnamiak által felügyelt Kambodzsa ellen. A Kambodzsai Népköztársaságtávollétében halálra ítélte népirtásért. 1997-benvették őrizetbe és egy kirakatper keretében elítélték. Pol Pot élete hátralevőrészét „házi őrizetben” töltötte családja és unokái körében. Ártatlanságamellett haláláig kitartott.
Azt hiszem itt említést kell tennem egy másikkulcsfiguráról is. Kang Kek Iew , azaz közismertebb nevén „Duch”, a vörös khmerek belbiztonságivezetője és az S21-es börtön felügyelője volt. Ő rendelte el agyermekek/csecsemők kivégzését, mivel úgy vélte, ha felnőnek, potenciálisveszélyforrássá válhatnak, ha esetleg megpróbálnak bosszút állni szüleikhaláláért. Becslések szerint nagyjából 12-14.000 ember halála szárad alelkén.
Egy szerzetes éppen gyertyát gyújt annál a fánál, melynél anno a csecsemőketvégezték ki.
A vietnámiak bevonulásakor Thaiföldre menekült, 1991-benvisszatért Kambodzsába, ahol tanárként (!!!!) kezdett ismét dolgozni. Kiléte1999-ben lepleződött le, ekkor bíróság elé állították emberiesség ellen elkövetett bűnökkel és népirtással vádolva.Ő jelenleg is életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
1997-ben (miután végre az ENSZ is felébredt édesálmából) Kambodzsában megalapították az ECCCnevű szervezetet (The Extraordinary Chambers in the Courts of Cambodia) melynekfeladata a háborús bűnösök felkutatása és elítélése.
Havalakit érdekel, bővebb információt itt találhat: http://www.eccc.gov.kh/
Azinformációk és évszámok jelentős részét erről a weblapról, a Wikipédiárólilletve a saját, helyszínen készített jegyzeteimből vettem.
Miértis írtam erről egy ilyen hosszú bejegyzést? Miért is fontos ez?
Nos,véleményem szerint azért, mert kevesen és keveset tudunk róla. Az iskolaitananyagban nincs benne, hiszen egy Magyarországtól távol eső, kicsi és kevésbéismert országban történt. Ami történt megtörtént, én ezen segíteni sajnos márnem tudok, csupán annyit tehetek, hogy elmesélem másoknak is, amit ott láttamés tapasztaltam. Minél több ember tud róla, annál nehezebben merül feledésbe.Soha többé ilyet!
Kambodzsai Kaland 2 – Phnom Penh, a khmer főváros + történelem lecke
Szóval Január22-én, hétfőn elindultunk Siem Reapból Kambodzsa fővárosába, Phnom Penhbe. Aközlekedést illetően utazásunk előtt alapos kutatómunkát végeztünk, így végül azutasok visszajelzései alapján a legjobbnak titulált „Mekong Express” busztársaságotválasztottuk. Vasárnap délután megpróbáltuk a Google térképén (mivel Kínávalellentétben, Kambodzsában nincs letiltva, yeah!) megkeresni, hogy másnap reggelpontosan honnan is indul majd a buszunk, ám a jegyen feltüntetett címre meglepőmódon sehogy sem kaptunk találatot. Megkérdeztük a szállodában dolgozókat is,hogy hátha, de úgy tűnt, hogy sajnos ők sem tudnak segíteni ebben a kérdésben. Gondoltuk,„pánikra semmi ok”, hiszen van nekik Facebook oldaluk is (és Kambodzsában azsincs letiltva), majd ott kérünk tájékoztatást. Nos, a segítségkérő levelemreválaszul egy olvashatatlan, pixeles képet küldtek vissza, a busztársaság irodáinakcímjegyzékével… Mondanom sem kell, ezzel sem voltunk kisegítve, így továbbnyomoztunk. A Mekong Express Facebook oldalán találtam 1-2 embert, aki annojárt ott, és „becsekkolt” még utazás előtt. Ezen a nyomon elindulva, találtunkegy címet, ahova szépen el is gyalogoltunk. Nagy nehezen megtaláltuk az irodát- ahol nem túl segítőkészen – de közölték, hogy a busz ugyan nem innen indul,de van egy ingyenes transzfer, ami majd felvesz minket, ha idejövünk reggel 8előtt.
Nem is tettünkmásképp, következő reggel fél 8-kor megjelentünk az irodánál, majd vártunk8-ig. Mikor már egy ideje gyanúsan semmi nem történt, bementünk megkérdezni,hogy hol van az ígért pick-up, a segítőkész alkalmazott (anélkül, hogyfelnézett volna a papírról) csak annyit mondott, hogy már elment. Végül párperc kérlelés után a hölgyemény nagy nehezen szíveskedett felhívni apick-up busz sofőrjét, hogy ugyan jöjjön már vissza értünk. A történet végehappy end lett, kisbusz visszajött, elvitt minket a várostól kb. 7-8kilométerre, a semmi közepén lévő (?) buszpályaudvarra, ahol végre felszállhattunkaz igazi buszunkra. (Feltételezem, a Tuktuk business miatt nem akarják, hogyköztudott legyen ez az ingyenes pick up funkció… na mindegy.)
Ahogykigurultunk a főútra, már kezdődött is a kényszer mozi, ami nem más volt, minta Rambo 6. (Szegény Sylvester Stallone arcát már egy kicsit megviselte a sokdzsungelharc…) méghozzá khmer alámondásos szinkronnal (értsd: 1 darab nő és 1darab férfi szinkronszínész mondja fel az egész filmet, hangsúly és bármiféleérzelem kifejezése nélkül) Sajnos/szerencsére a film felénél a DVD lejátszófeladta, így mindenki megkönnyebbült, hogy most már végre csend lesz, és lehetmajd pihenni. Ha-ha, gondoltuk ezt naivan, egészen addig a pillanatig, amíg előnem került a khmer mulatós karaoke DVD. Egy óra után sírva kívántuk vissza JohnRambót, de ekkor már késő volt…
Kaptunk reggelit is és ivóvizet is…
Az előttünk ülő francia házaspár láthatóan élvezi a filmet… 
Siem Reap ésPhnom Penh nagyjából 300 kilométerre fekszik egymástól, így az elején nem isnagyon értettük, hogy miért is vesz ez az utazás 6 órát igénybe… amintelhagytuk a várost, és ráfordultunk a főútra megértettük. Kambodzsában az utak90%-a nincs lebetonozva/aszfaltozva, így például a térképen „National Highway”címen megjelölt főút egy egysávos vörös poros földutat takart. Az út végül azértlett hat órás, mert például amikor a sofőr végre éppen kijutott egy vöröshomokviharból, akkor mondjuk jött egy olyan szakasz, ahol két busz egymásmellett neccesen vagy leginkább sehogy sem fért el, így le kellett húzódni azárokba, hogy elengedjük a szembejövőt, de volt, ahol csupán az út közepénmegpihenő (csontsovány) tehéncsordák akadályozták a közlekedést. A táj gyönyörűés egyben szívszorító is volt… (videók hamarosan)
(+ ez most jutott eszembe, hogy útközben egyszer majdnem kigyulladt a busz, de a sofőr UFO ragasztóval megoldott a helyzetet…:)
(Szellőztetjük a szerkezetet)
Miutánszerencsésen megérkeztünk a fővárosba (természetesen nem oda, ahova a MekongExpress weblapján jelölték, hanem a központtól kifelé, a folyóparton) azélelmes utaskísérő mindenkinek előre leszervezett egy jó drága Tuk-tukot, amimajd elvisz a szállásig…
Abuszról leszállva Tuk-tuk hiénák hada vett minket körbe – „innen senki nem megy gyalog, defőleg nem ingyen sehová” – úgyhogy Petivel gondoltunk egyet és nemesegyszerűséggel kirohantunk a pályaudvarról. Miután leráztunk mindenkit, kényelmesenelgyalogoltunk a szállásunkra, ami meglehetősen jó helyen volt, a központban. Ahostel kapuján kilépve egyik irányba a turistanegyed/folyóparti sétány/nemzetimúzeum/királyi palota, stb. míg másikirányban az éjszakai piac és a régi piac helyezkedett el.
Piaci életképek
Elsőeste teljesen véletlenül elkeveredtünk a királyi palotához, mely előtt egyhatalmas tér található az aktuális király képével.
A király képe a főtéren
Azt hiszem, ittszükség van egy kis magyarázatra. A Khmer Birodalom történelme nagyjából2500 évvel ezelőtt kezdődött (Angkor), így most nem tartanék hosszas történelemleckét(akit érdekel, járjon utána), de van 1-2 dolog, amit úgy gondolom, hogy igen isfontos tudnunk ahhoz, hogy megértsük a huszadik század történéseit illetve ajelenkori állapotot.
A 19.században Kambodzsa leginkább szomszédjaitól, a thaiaktól és a burmaiaktólszenvedett, amikor is 1864-ben Norodom király protektorátusi szerződést kötötta Franciákkal (a kis naív) így az ország innentől kezdve, mint Francia gyarmatfejlődött tovább. 1941-ben még Japán is elfoglalta az országot, és ellenőrzése alatt tartottaegészen 1945-ig.
1945 után az országot ismét francia csapatokfoglalták el, méghozzá azzal a szándékkal, hogy Kambodzsát a Francia Uniófüggetlen tagállamává kiáltják ki. Közben – Szinovat és Monivong királyokuralkodását követően a Francia gyarmatosítók a 19 éves Norodom Szihanuk herceget ültették a trónra. A megszállók az új királyt a sajátbábjuknak hitték, ám Szihanuk alaposan meglepte őket, mikor feloszlatta aparlamentet, statáriumot hirdetett majd 1953. november 9-én kikiáltotta Kambodzsafüggetlenségét. (Ezzel ért véget szegény franciák indokínai uralma. Omlette dufromage.)
1955-ben Szihanuk lemondott a trónról apja, Norodom Szuramarit javára, hogy miniszterelnök lehessen. (Pártja a Népi Szocialista Közösségcímet viselte.) Szihanuk öt évenát volt az ország miniszterelnöke, majd apja halála után (1960) – mivel újkirályt nem választottak – tíz évig államelnöke. Szihanuk az Amerikaiakban nembízott, így Kínában és Észak Vietnámban találta meg szövetségeseit, sőt, aVietkongnak még azt is megengedte, hogy kambodzsaiterületről indítson támadást Dél-Vietnám és Saigon ellen. Ennek eredményeképpena CIA 1970 márciusában elérkezettnek látta az időt, hogy az elnök távollétében Lon Nol tábornok vezetésével államcsínythajtson végre, és megkezdje a vietnámi gerillák vélt búvóhelyeinek bombázását.Az amerikai B52-esek több ezer ember halálát okozták a vaktában ledobáltbombáikkal, ezért a parasztok egy része a fővárosba menekült, másik részükpedig az egyre nagyobb erőt képviselő kommunistákhoz állt.
A párizsiSorbonne-on tanult Pol Pot (Szalot Szár)vezette kommunisták egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá, és végül1975. április 17-én bevonultak Phnom Penhbe. Ez volt az úgynevezett “nulladikév”, a borzalmak kezdete. Az előző rendszer hivatalnokait, katonáit, vallásivezetőit és ezek családjait szinte azonnal kivégezték. Ezután jöttek az értelmiségiek,tanárok, diákok, papok, művészek, nem khmer nemzetiségűek, szemüvegesek, idegennyelvet beszélők… egyszóval mindenki, aki a rendszerre potenciális veszélytjelenthetett. (Pontos adatok nincsenek, de a helyiek szerint a Pol Pot rezsimalatt az ország közel egyharmadát kiirtották.) A városi lakosságot arizsföldekre hajtották, ahol négy éven keresztül folyt a kényszermunka. A gyilkosmezőkről és a hírhedt S-21-es kínzókamra/börtönről egy külön részletes bejegyzésttervezek írni, de arra lélekben rá kell, hogy készüljek.
A Pol Pot vezette ámokfutásnak 1979. január7-én lett vége, amikor a vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnamikisebbség kivégzése miatt aVietnámi Felszabadító Hadsereg elfoglaltaPhnom Penht. Polt Pot és vörös khmerek a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva gerillaharcotfolytatottak egészen 1996-ig. (Pol Pot egyébként 1998-ban halt meg családja és unokái körében. Emberiségelleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre.)
Az első kormányt két meghasonlott vörös khmer,a korábban Vietnámba menekült Hun Szenés Heng Szamrin alakította meg.1982-ben Szihanuk vezetésével megalakult a királypárti FUNCINPEC (Egyesült Nemzeti Front a Független, Semeleges, Békés ésSzövetkezeti Kambodzsáért), a korábbi miniszterelnök Szon Szann antikommunista NemzetiFelszabadítási Frontja és a dzsungelben bujkáló, ám még mindig jelentőserőt képviselő vörös khmerek DemokratikusKampucsea pártja. (Az előbbieket Amerika, Anglia, Malajzia és Szingapúrtámogatta, míg az utóbbit Kína és Tahiföld segítette.) A vietnámiak 1989-ben vonultak ki végleg Kambodzsából.
Funfact: Az ENSZ PolPot rezsimjét továbbra is, mint az ország legitim kormánya ismerte el, így azokmég a népirtást követően 15 évig megtarthatták helyüket az ENSZ-ben.
„1993-ban csaknem90%-os részvételi aránnyal megtartották az első szabad választásokat. Az elsőhelyen Norodom Ranariddh pártja, a FUNCINPEC győzött, a másodikhelyet a Hun Sen vezette CPP (KambodzsaiNéppárt), a harmadikat aBuddhista Liberális Párt szerezte meg. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyűlés,amely NorodomSzihanukot választottakirállyá, Norodom Ranariddh és Hun Sen pedig miniszterelnökök lettek. Az 1998-ban tartott választásokat a CPP nyerte, maga mögéutasítva FUNCINPEC-et és az SRP-t. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnökHun Sen lett. A 2003. július 27-én tartott választások hasonló eredménnyelvégződtek. Ismét Hun Sen lett a miniszterelnök, és a mai napig is ő az.” (Azutolsó bekezdést a Wikipédiáról másoltam… már meguntam a gépelést, bocs.)
Azország hivatalos neve tehát az 1993-as választások óta „Kambodzsai királyság”, államformája pedig alkotmányos monarchia. 2004 októberére Szihanuk király egészsége annyiraleromlott, hogy kénytelten volt lemondani a trónról, és átadni a koronátkisebbik fiának Norodom Szihamoninak. A korábban Prágában ésPárizsban élő volt balett-tanárt 2004. október 29-én kenték fel Kambodzsa újkirályává. Az öreg király 2012. október 15 én, nyolcvankilenc éves korában haltmeg.
Mivelakaratom ellenére sikerült egy kisebb történelem tételt kidolgoznom, mostinkább beszéljenek helyettem a képek. (A történelmi áttekintés forrásaegyébként Ács László – Burma, Thaiföld, Kambodzsa című könyve. Nem magamtólvagyok ilyen okos.
A királyi palota kívülről…
és belülről…
“Na, itt a kert…”
“Gyönyörű kertem van, ott fekszem egymagam…Hatalmas kertem van, a fűben egymagam…”
Az Ezüst Pagoda kívülről
A Nemzeti Múzeum
A Függetlenségi Emlékmű – Au revoir!
1-2 érdekesség, ami az útikönyvekbőlkimaradt:
– Kambodzsában a királyi család fényképe mindenlakásban/étteremben/kisboltban/hivatalban ki van téve, és az emberek nagyszeretettel beszélnek róluk. (A királytkáromolni egyébként törvénybeütköző, és letöltendő börtönbüntetés jár érte…)
– A hatvanas éveiben járó Szihamoninaknincs utódja, és apja szerint a nőket úgy szereti, mint a nővéreit. (Az emberekezért kicsit össze vannak zavarodva, hiszen azt egyelőre senki nem tudja, hogymi fog történni, ha egyszer Szihamoni meghal…)
2004. október 29 – Szihamoni koronázása
– Az ország igazi uraegyébként Hun Szen miniszterelnök, akinek a fényképe szintén lépten-nyomonmegtalálható, igaz nem az emberek házában, hanem hatalmas hirdetőtáblákon,nagyjából mindenhol…
– Kambodzsában aférfiaknak életük során legalább egyszer kötelező „bevonulni” szerzetesnek(akár csak pár hétre/hónapra is)
– A hivatásos szerzetesekhatalmas tiszteletnek örvendenek. A fővárosban két egymást követő este is voltszerencsénk fiatal szerzetesekkel beszélgetni. A beszélgetés közben nem egyszerjöttek oda random férfiak, akik letérdeltek, majd kezükkel háromszormegérintették a talajt – így mutatva ki tiszteletüket – aztán szó nélkültávoztak.
– A kambodzsaiszerzetesek (számomra) meglepő módon ehetnek húst – csupán az állatot nemölhetik meg, arra van külön szakács a pagodában – vacsorázniuk viszont tilos,mert az „felkelti a vágyakat”.
– Nők nem érhetnek aszerzetesekhez.
– Az oktatás nemkötelező, így rengeteg a gyerekmunkás, utcagyerek és „hivatásos” koldus. Az Angkor- Watban történt, hogy véletlenül betévedtünk egy buddhista közösség udvarába.Amikor meglátott minket az addig az udvaron békésen játszadozó, nagyjából öt évkörüli kislány, azonnal elkezdett markát tartva rohanni felénk – persze sántítva.Mikor látta, hogy nem vagyunk vevők a mutatványra, lazán visszasétált játszani.Nyilván nem az ő hibája, valószínűleg ezt tanították neki. Attól még szomorú.
Továbbképző központ a fővárosban – Tanulj szakmát!
– A legtöbb korábbi vöröskhmer tagot sosem vonták felelősségre, a mai napig büntetlenül, szabadon élnek.
– Mivel az ország legfőbbbevételi forrása az idegenforgalom, a fiatalabb generáció illetve a gyerekek nagyrésze gyönyörűen beszél angolul, míg az idősebbek inkább Franciául beszélnek.
– Kambodzsában három újévet ünnepelnek: az első a naptár szerinti (december 31), a második a kínaiújév (idén Február 8) a harmadik pedig természetesen a khmer újév (valamikoráprilisban).
– Köszönéskor az emberek akét kezüket összeérintik a mellkas előtt, és a fejüket enyhén előrehajtják. Suasdei!
– A király születésnapja(május 14.) illetve a franciák kiűzése, azaz a Függetlenség napja (november 9.)is a nemzeti ünnepek közé tartoznak (:
– A khmer mosolyról szólólegenda IGAZ, a saját szememmel láttam.
A khmer ABC – Azt hiszem egyelőre maradok a kínainál
Továbbképzés villanyszerelő hallgatóink számára…
Úszó lakások a Mekong folyón