Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy 2014 egy elég mozgalmas év volt, kezdve a tavaszi amerikai kirándulásunktól egészen a shanghai-i újévig.
USA 2014.05
Budapest – Amszterdam – New York – Vermont – New York – Las Vegas-Los Angeles – Párizs – Budapest
Ázsia 2014.09
Budapest – Moszkva – Shanghai – Suzhou
Kína 2014.09-2015.01
Suzhou – Xuzhou – Nanjing – LingBi – Jinan – Shanghai
Amerikai kitekintő:
2014.05.23-án éjjel 3-kor indultunk el a Pál utcából a Ferihegyi reptérre, hogy Danival és Petivel meghódítsuk Amerikát. (Ha meghódítani nem is, felfalni nagyjából sikerült minden egyes állomást.) A Budapest – Amszterdam – New York útvonalat gond nélkül lenyomtuk, az egyetlen para az volt, amikor Danit megállították a JFK reptéri ellenőrzésen, és nagyjából 10 percig nem engedték át, mert nem tudták levenni az ujjlenyomatát. Azt hiszem életem egyik leghosszabb 10 perce volt. (:
Brooklynban Annánál és Alexiusnál laktunk, akikkel közösen mentünk fel Vermontba Joanna és Chris esküvőjére.
Azt hiszem, mindhármunk nevében mondhatom, hogy az esküvő felejthetetlen élmény volt (csakúgy, mint a hazaút Massachusettsen keresztül 😀 )
Számomra külön öröm volt, hogy végre ismét találkozhattam Raullal (apa kollégája még az 1996-os atlantai olimpiáról) és Beckyvel, akiknél pár évvel korábban laktam Milwaukeeban.
Az esküvő után 2 nap alatt végigrohantunk New York-on, majd indultunk is tovább a bűn városába, Las Vegasba. Vegas pontosan olyan volt, amilyenre számítottam: giccses, de jó.
Minden műanyag, miden villog és nem utolsó sorban minden piszok olcsó. Bár nem robbantottunk bankot, és nem nyertük ki egyik gép lelkét sem, azért megpróbálni legalább megpróbáltuk.
(Amit nem látsz a Discovery Channelen az a rengeteg koldus és hajléktalan, akik a kaszinókat és szállodákat összekötő felüljárókon kéregetnek. )
Las Vegasból továbbgurultunk a fantasztikus American Lion busztársaság csodálatos buszán (5,5 órás késés után) Los Angelesbe, ahol Tommy és Courtney már várt minket. (Couchsurfing)
Boyle Heights – ahol laktunk – meglehetősen nyugodt és békés negyed, ahol nagyjából senki nem beszél angolul.
A pontos tervezés és a koránkelés eredményeképpen Los Angelesben nagyjából mindent megnéztünk, amit csak lehetett. (Ha valaki azt mondja, hogy LA-ben autót kell bérelni, mert anélkül lehetetlen a közlekedés, az hazudik. Mivel mindenki autóval jár, a metró egész nap tök üres… higgyétek el, biztonságos és olcsó.)
Funfact: Los Angeles belvárosában szombat este 11-12-kor bezárnak a szórakozóhelyek, és lehet menni haza. ♪Éjfél van a presszóban, let’s go van… ♪
Amerika után hazajöttünk, lenyomtam a nyarat az irodában, majd jött egy lehetőség és mi lecsaptunk rá. Szerződés aláír, bescannel, elküld, engedélyek folyamatban, papírok után rohangászás, közben lakás összepakolás, ruhaszelektálás, hegyre fölhordás, stb. Igazából visszagondolva, azért elég lazák vagyunk, hogy nagyjából egy hónap alatt elrendeztünk mindent…
A következő snitt Peti szülinapja, reptér, búcsúzkodás, utolsó sms Subinak és Nikinek a repcsiről, és ágyő. Itt vagyunk.
Kínai utazós élményeinket nem írom le, mert erről szól a blog, ha kicsit lejjebb scrollozik a kedves olvasó, megtalál mindent Suzhouról, Nanjingról, Jinanról és Xuzhouról, Shanghairól pedig nemsokára érkezik az ígért beszámoló. (Most már tényleg)
2014 tehát a változások éve volt. Sokat utaztunk, rengeteg mindent láttunk, és számtalan különféle emberrel beszélgettünk.
íme néhány gondolat:
Amit általában elsőre nehéz felfogni az az, hogy ahogyan mi élünk, a kis 10.000.000 fős miniatűr országunkban, az nem az etalon. A világ lakosságának 95%-a másképpen él, máshogyan gondolkodik, és más az értékrendszere. Én úgy gondolom, hogy ezektől a dolgoktól nem szabad elzárkózni, pont ellenkezőleg, nyitni kell feléjük, és tanulni belőlük. Senkit nem szabad kinevetni vagy lenézni azért, mert amit csinál/ gondol/hisz/stb. az esetlegesen nem fér bele a mi értékrendünkbe.
Remek példa erre például a klasszikus bambuszfurulya, aminek Kínában több ezer éves hagyománya van, és a mai napig büszkén oktatják az egyetemeken, mint komoly és köztiszteletben álló tantárgyat. Számunkra talán furcsán hangozhat, hisz Magyarországon ennek a hangszernek nincs hagyománya, ugyanúgy, ahogy itt például egy hegedűnek vagy citerának.
Azt is nehéz elfogadni, hogy ami valakinek felér egy rémálommal (pl. az OSB lapokból összetákolt házikók, amiknek nincs ajtaja, és 6-7 fős családok laknak benne pici gyerekekkel) az bizony valaki másnak az élete. Te hazamész, magadra csukod az ajtót és próbálod elfelejteni, amíg ők ottmaradnak, és élik tovább az életüket ugyanúgy, ahogyan eddig is. Nincs választási lehetőségük. Ez van, ezt kell szeretni.
Ahogyan mi megmosolyogjuk az amerikaiakat, amikor „hú de régi – legalább 100 éves” templomokról beszélnek, ugyanúgy mosolyognak rajtunk Kínában, mikor az ősi 1000 éves történelmünkről beszélünk. (Túl udvariasak ahhoz, hogy vállon veregessenek, és arcon röhögjenek a nagyjából 8000 éves múltjukkal…:)
Azt hiszem nagyon sokat kell még utazni és tanulni ahhoz, hogy akár egy ici-picit szösszenetet is megértsünk a világból (vagy legalábbis a Földből) de jelentem, rajta vagyunk a dolgon.
És hogy hova utazunk 2015-ben? Az egyelőre még maradjon titok. 😉
Shanghai nemsoká! Ágyő!
