Első reggelink Thaiföldön nem más volt, mint egy kis házi zserbó (ezúton is köszönjük Márta) kávéval a hostel recepcióján/előterében.
A délelőtt és a délután első fele a belváros templomainak bejárásával telt. Nagyjából 15 templomot látogattunk meg – ne kérjétek, hogy név szerint felsoroljam őket – mindegyik lélegzetelállítóan szép volt.
Chiang Mai belvárosa
Buddha-selfie-yeah
Kis kulturális kitérő:
Aki járt már Dél- Kelet Ázsiában, az pontosan tudja mi az általános illemszabály, amikor valaki belép egy szent helyiségbe: A térdek és a váll nem látszódhatnak ki a ruha alól, és a lábbelit a templomba történő belépés előtt minden alkalommal le kell venni. A lábfejeket nem szabad Buddha szobra felé fordítani, a fejünknek pedig lehetőség szerint alacsonyabban kell lennie, mint a szerzeteseknek, idősebbeknek, vagy rangban felettünk állóknak (beleértve a szobrokat is). Némely kiemelt szentélybe kizárólag férfiak léphetnek be, (mivel a nők menstruálnak, ami számukra… tisztátalan.)
Helyi csemege: citromfüves kolbászka
Ha már az etikettnél tartunk, íme, egy-két érdekesség:
Thaiföldön az emberek köszönéskor két kezüket összeérintik, mintha imádkoznának, és azt mondják sa-was-dee (krab/ka). Ha az illető férfi, akkor a krab toldalékot teszi a szó végére, ha pedig nő, akkor a ka-t használja. Kimondva egyébként nagyjából úgy hangzik, mintha azt mondanád „szevaszdikáááá”, vagy „szevaszdikrááááp”, de ha helyiek leginkább „szádikááá” vagy „szádikráááp”-nak mondják. (Gondolom a kiejtés térségenként változik.)
A köszönöm hivatalosan „kob-kun(krab/ka)” de kimondva káphunkááááá/krááááb-nak hangzik. 
Arra elég gyorsan rájöttünk, hogy az á hangokat szeretik elnyújtani.
A hostel környékén többször is elsétáltunk egy pici, tradicionális thai masszázs szalon mellett, ahova a kedves nénik folyamatosan próbáltak becsalogatni bennünket. Egy óra tradicionális thai masszázs 200 bahtba került (kb. 1600 HUF) úgyhogy gondoltuk, akkor most itt az idő, hogy életünkben először ezt is kipróbáljuk. (Valljuk be, ennél autentikusabb hely nincs.)
Az egy órás folyamat először is lábmosással/masszázzsal kezdődött, ami után mindhárman felmentünk az emeletre. Az emeleten egy nagyobbacska szobában három matrac helyezkedett el egymás mellett. A nénik (miután Petit és matracát egy függönnyel leválasztották a miénktől) mindhármunknak adtak egy speciális ruházatot, amit át kellett vennünk. Az átöltözés után a függönyöket elhúzták, a teret egybenyitották és megkezdődött a masszázs. Bevallom, én nem kifejezetten szeretem, amikor valaki hozzám nyúlkál, vagy fogdos, úgyhogy az első 2-3 percben kicsit be voltam feszülve, de a nénik tudták mit csinálnak… néhány perc múlva már egyáltalán nem zavart, és átadtam magam az élménynek. A masszázs a lábtól indult felfelé a testen, térdek, karok, fej és legvégül a hát következett. Felejthetetlen élmény volt.
Délután 4-re értünk vissza a hostelhoz, mivel estére már fix programunk volt: korábban kinéztünk egy Thai főzőiskolát és beregisztráltunk az esti főzőtanfolyamukra. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a thaiföldi kirándulásunk egyik legfantasztikusabb élménye EZ volt. A program a helyi piacon kezdődött, ahol sorra megismerkedtünk az aznap használt alapanyagokkal, thai fűszerekkel és ízesítőkkel.
Különlegességnek számít például a halszósz, (amit a thaiok előszeretettel tesznek MINDENBE), az osztrigaszósz, a pálmacukor és a rákpaszta. Amit a fűszerek és zöldségek közül érdemes megemlíteni: koriander mag, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió, fehérborsszem, thai fokhagyma, gyömbér, galangal (thai gyömbér) , kurkuma, három féle thai chilli (az egyiket úgy hívják a helyiek, hogy „egérszar chili”), lime és kaffir lime + annak a levele. Megismerkedtünk még 4-5 féle gombával, a citromfűvel, édes, citrom és „holy” bazsalikommal,3 féle (még soha nem látott formájú) padlizsánnal, stb.
Zöldségek…
…és különféle ízesítők.
Thai „idegenvezetőnk” egy nagyon aranyos mosolygós leányka volt, akinek be nem állt a szája. A közös bevásárlás után kisbusszal elmentünk a főzőiskolába, ahol megkezdődött a főzőcskézés. A csapatunkban rajtunk kívül még 3 brazil lány és egy fiú is volt, így főztünk együtt heten egy stúdióban.
A főzés megkezdése előtt egy listából ki kellett választani, hogy ki mit szeretne aznap este megfőzni (és aztán természetesen elfogyasztani). A listán hat kategória szerepelt (leves, desszert, főétel, stb.) amin belül három étel közül kellett kiválasztani a legszimpatikusabbat. Mi direkt mind a hárman különféle ételeket választottunk, így lefedtük a teljes menüsort.
A főzőiskolában sokat nevettük és rengeteget tanultunk. Most egy kicsit fáradt vagyok ehhez, de ha jó kedvem lesz, lehet, hogy leírom a megtanult recepteket, ugyanis a tanfolyam végén mindenki kapott ajándékba egy – a főzőiskola által összeállított – receptkönyvet is. (:
Így készül a chilli paszta.
Savoury Minced Chicken Salad
Fried Spring Rolls
Hot and Sour Prawn Soup with Chicken Salad
Mozsárban készített zöld és piros curry paszta
Sticky Coconut Rice with Mango
Az egész főzőiskola és a programok egyébként hihetetlenül profin voltak megszervezve, minden elismerésem az ott dolgozóknak és szervezőknek.
Miss Narancs és Mister Banán
Miután mindent megettünk, amit aznap este a főzőiskolában főztünk, és már moccanni sem bírtunk levezetésként gondoltuk teszünk még egy könnyű sétát a chiang mai-i éjszakában.
A séta után a hostel felé vettük az irányt, és elájultunk.
Folyt. köv.