Thailand – Simonnak jelentem

Thaiföld percről-percre – 2017.01.15-16-17-18, Koh Chang avagy az Elefánt sziget

Az agykontroll ismét működött, ugyanis másnap reggel (miután nagyjából 4-kor feküdtünk le) a belső órám pontban 8-kor ébresztett. Ébredés után zavarodott pakolás és kapkodás következett, ugyanis 9-kor indult a buszunk Koh Chang szigetére az Ekkamaitól.

Csodával határos módon valahogy elértük a buszt, és még az 5 órás utat is túléltük. Nem mondom, hogy a legjobb állapotban voltunk, de ugye aki éjjel legény…

(Kis kiegészítés: Ha valaki Koh Changra indulna, annak ajánlom 999-es számú „government bus”-t, ugyanis ez a „leghivatalosabb” busztársaság, ami egyben a legolcsóbb is. Megbízható – persze csak olyan ázsiai módon – és biztonságos.)

Bangkokból öt óra alatt eljutottunk Tratba, ahol kompra szálltunk és áthajóztunk a mesebeli Koh Changra, vagy magyarul az Elefánt szigetre.

Ha valaki játszott már a Far Cry című számítógépes játékkal, az pontosan el tudja képzelni, hogy milyen is volt ez a kis sziget. Pont olyan. Sűrű, zöldellő dzsungellel borított, hegyes-völgyes trópusi sziget, ahol kizárólag robogók, pickupok és terepjárók közlekednek. (Egyedül a kalózok hiányoztak 😀 )

A szállásunkat ezúttal sajnos nem tudom dicsérni, ugyanis a legjobb rész az volt, amikor 3 nap után végre kicsekkoltunk és eljöttünk onnan.

A „recepciós néni” nagyjából ütötte a kínai szintet: Mikor első nap megpróbáltunk becsekkolni (és egyben fizetni is) a nő éppen tévét nézett, közben ebédelt és telefonált, és láthatóan rohadtul meg volt sértődve, amiért mi belerondítottunk az ő programjába. A tekintetét egyszer sem emelte fel a képernyőről, hozzánk egy büdös szót nem szólt, csak elvette a pénzt és unottan odadobta a két kulcsot az asztalra. Mivel Thaiföldön a December – Január – Február a főszezon, a szállások nagy része pillanatok alatt betelik. Ha lett volna más opció valószínűleg azon nyomban sarkon fordultunk volna, és kerestünk volna egy másik helyet, de sajnos addigra már minden lehetséges szobát kiadtak. Maradt tehát az undorító csótánytanya a büdös bunkó nőszeméllyel.

Rutinos utazóként a plusz hálózsák és a törülköző mindig ott lapul a táskánkban – hát itt szükségünk is volt rá. Miután megláttuk, hogy az ágy mennyire mocskos, gondoltuk, a törülköző használatát már meg sem kockáztatjuk.
Az elkövetkező három napban (2017.01.16-17-18) azt csináltuk, amit a turisták ilyenkor szoktak: úsztunk, kirándultunk, kajáltunk és napoztunk. Teljes relaxáció stressz nélkül.

A szigetet magyarul Elefánt szigetnek hívják, mivel nemcsak elefánt alakú, hanem – ki gondolta volna – rengeteg elefánt él itt. (:

A kiöregedett „nyugdíjas” elefántok öregotthona ez a sziget, ahol látszólag egész jó körülmények között éldegélnek. Nemegyszer láttunk például elefántokat az út menti kávézók kertjeiben békésen legelészni.
Mint később kiderült, a szigeten bébi elefántok is élnek, akiket minden nap levisznek a tengerpartra fürdeni. Az egyik ilyen fürdetés alkalmával „egészen véletlenül” mi is jelen voltunk, így közelebbről is megismerkedhettünk ezekkel a csodálatos állatokkal.

A koh changi kirándulás számomra egyik legemlékezetesebb pontja a Klong Plu vízesés meglátogatása volt. Igaz, először rossz irányba indultunk a dzsungelben és össze-vissza kavarogtunk nagyjából egy órán keresztül, de végül megtaláltuk ezt a gyönyörű, rejtett kis vízesést.

Lost in the jungle…

A kristálytiszta édesvízben úszni is lehetett, ám tele volt hatalmas (1-1,5 kilós) halakkal, akik szó szerint kóstolgattak bennünket. Egészen félelmetes volt, főleg, hogy semmivel nem tudtuk őket elijeszteni. Hiába kapálóztál, a hatalmas dagadt halak szépen megvárták, amíg lenyugszol, aztán folytatták a lakomázást a bőrödből. Az egyik bácsi azzal próbált megnyugtatni, hogy nem kell félni „just kissing you”.

… nem mentek arrébb…

… hiába minden.

“Don’t worry, just kissing!”

A szigetről 18-án indultunk vissza Bangkokba, ugyanis Eszter repülőgépe éjjel indult vissza Magyarországra. A menetrend ugyanaz volt, mint odafelé, csak fordított sorrendben: Pickup – komp – busz, és láss csodát, nagyjából este 7-re már hip-hopp Bangkokban is teremtünk. Mielőtt Eszter elindult volna, Dávid még elvitt minket vacsorázni és sörözni egyet.

Nagyjából 11 körül megérkezett a taxi Eszterért, akitől könnyes búcsút vettünk. Az egész napos utazás kicsit lefárasztott bennünket, úgyhogy nem sokkal később aludni tértünk, ugyanis másnap Petivel már indultunk is tovább a következő kalandos utunkra.

Folyt. köv.

Tahiföld percről-percre – 2017.01.14 – Bangkok második nap

Második Bangkoki napunk programja a Seven Elevenben kezdődött (7-eleven – Főként Dél-Kelet Ázsiában elterjedt, népszerű szupermarket lánc), ahol melegszendvicset (amiben igazi sajt van!!!), kávét és egyéb „nélkülözhetetlen” finomságokat vásároltunk.

7-Eleven

Az aznapra betervezett program a Wat Pho (hivatalos nevén Wat Phra Chetuphon Vimolmangklararm Rajwaramahaviharn), azaz a Fekvő Buddha templomának meglátogatása volt.

Wat Pho Bangkok egyik legöregebb templomai közé tartozik. A templomok és különféle szobrok történetét most nem írnám le egyesével, ha valakit érdekel, az úgyis utánanéz. 😉
Beszéljenek helyettem inkább a képek:

Buddha haj – close up

Második bangkoki esténken a fiúk ismét bulizni vittek bennünket, ezúttal egy hamisítatlan thai éjszakai piacra.
A piac előtt tettünk egy kis kitérőt az egyik híres bangkoki „ladyboy utcába”, ahol csak úgy kapkodtuk a fejünket a színes forgatagban.

Mi/ki az a ladyboy? A ladyboyok eredetileg férfi testben születnek, de később akár nemátalakító műtét, akár különféle hormongyógyszerek segítségével „nővé” alakítják magukat. Mielőtt bárki is vinnyogni kezdene, szeretném leszögezni, hogy Thaiföldön ez teljesen elfogadott, hétköznapi dolog. A ladyboyok legfőképp a vendéglátó és szórakoztatóiparban dolgoznak: éttermekben, boltokban eladókként, KTV bárokban, kocsmákban, stb. Thaiföldön senki nem vág arcokat, ha a pincér, aki az ételt kihozza ladyboy. Nincs előítélet és nincs gyűlölködés. A ladyboy témához annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy utazásom során találkoztam csodaszép ladyboyokkal, akiknek nagyjából ötször jobb testük volt, mint az enyém. 😀 Just for the record.

A ladyboy negyed

A ladyboy utca után az éjszakai piac felé vettük az irányt, ahol miután megkóstoltunk mindenféle tücsköt, bogarat és lárvát és betermeltünk pár „méter” sört, elindultunk, hogy találjunk egy táncos, bulizós helyet.

Igen, ez pontosan az, aminek látszik. És igen, finom.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Jelentem megtaláltuk. A legnagyobb buli természetesen a „melegsátorban” volt, ahol végül hajnalig táncoltunk.
(Aki régen járt a Szigetre az tudja, hogy a legjobb bulik mindig a Magic Mirrorban voltak, ahol egy pasi sem próbált letapizni, és végre táncolhattál kedvedre :D)

Arra egészen pontosan nem emlékszem, hogy mikor és hogyan keveredtünk haza, de talán annyira nem is fontos.
Arra emlékszem, hogy Peti ült elől a taxiban, mi Eszterrel ketten hátul, és mindketten annyira csuklottunk és röhögtünk egyszerre, hogy nem bírtunk beszélni. 😀

A másnap reggel már nem volt ennyire vidám… Folyt köv.

Thaiföld percről-percre – 2017.01.13 – Bangkok első nap

Miután végigzötykölődtünk egy nagyjából 12 órás utat Lampangból Bangkokba, másnap reggel 7-8 körül végre-valahára megérkeztünk Bangkokba.

Bangkok központi pályaudvar

Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem így képzeltem el Bangkokot. Az első megdöbbenés a Skytrain (a helyi „metró”, vagy inkább magasvasút) állomáson ért. Mivel én Kínában „szocializálódtam”, eddig el sem tudtam volna képzelni, hogy egy délkelet ázsiai ország tömegközlekedése ilyen rendezett és fegyelmezett is tud lenni. A kínai „öreg néniket és terhes kismamákat csapok arcon könyökkel, és gyerekeket taposok a padlón, hogy 0,23 másodperccel előbb leszállhassak” mentalitás Bangkokban pont az ellentétje. Az emberek sorban állnak, és higgadtan várakoznak, hogy felszállhassanak. Senki nem üvölt és legfőképp nem köpköd. Felemelő élmény volt.

Azt is megfigyeltem, hogy a bangkoki nők és férfiak hihetetlenül divatosan öltöznek. Üdítő látvány volt.

Bangkok Metro

Érkezés Bangkokba – Az első pillanatok

Kis kitekintés: Thaiföld fővárosa Bangkok. Vagy legalábbis mi így ismerjük. Nos, mint azt Dávidtól megtudtuk, Bangkok város igazi neve ennél sokkal hosszabb, a teljes, hivatalos név egy kisebb könyvben olvasható. Íme, egy kis ízelítő:

Krung Thep Mahanakhon amon Rattanakosin mahintara ayuthaya mahadilok phoP noppharat Ratchathani Burirom udomratchaniwet mahasathan amon piman awatan Sathit sakkathattiya witsanukam Prast.

…és a fordítás:

The city of angels, the great city, the residence of the Emerald Buddha, the impregnable city of God Indra, the grand capital of the world carved with nine precious gems, happy city, rich within the enormous Royal Palace similar to the heavenly kingdom ,realm of the reincarnated god, a city offered to Indra and built by Vishnukarn.

Bangkokba megérkezvén az első dolgunk volt, hogy Dávid lakásában lepakoljunk, és egy gyors zuhany után már tovább is indultunk, hogy felfedezzük a várost. Az első napi program a királyi palota meglátogatása volt. A palotába a legkönnyebben/leggyorsabban, és mint kiderült legolcsóbban busszal jutottunk el. A Bangkoki buszok, amik jelenleg ingyenesen használhatóak egyszerűen fantasztikusak. Ajánlom mindenkinek.

A padló és az ülések fából készültek

A buszról a királyi palota előtt egy kicsivel szálltunk le, és a maradék távot lesétáltuk. 13-a éppen péntekre esett, így hatalmas tömeg alakult ki a környező utcákban, rengeteg ember érkezett ugyanis vidékről, hogy lerója tiszteletét a király előtt.

Kis kulturális kitekintés:

Mint az közismert, Thaiföld államformája alkotmányos monarchia. Bár az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, szerepe mégis kiemelten fontos, ugyanis ő a nemzeti identitás és egység megtestesítője és a buddhizmus védelmezője. A király vagy a királyi család kritizálása vagy kigúnyolása törvényellenes és bűncselekménynek számít, amiért akár letöltendő börtönbüntetést is kiszabhatnak. Thaiföld legutolsó királya Phrabat Somdet Phra Paraminthara Maha Bhumibol Aduljadezs (ภูมิพลอดุลยเดช), avagy IX. Ráma, aki egyébként a történelem leghosszabb ideig uralkodó királya volt, 2016. október 13-án hunyt el. A király egyébként Massachusettsben született, a Harvardon diplomázott, majd Svájcban tanult. Nyitott gondolkodású modern uralkodó volt, aki kedvelte a jazz zenét (ő honosította meg a jazzt Thaiföldön), az irodalmat, a festészetet, a fényképészetet, stb.

thailand-s-king-bhumibol-adulyadej-1476382692529-3-data

9 June 1946 – 13 October 2016: His Majesty The King, Rama IX of Thailand

A thai emberek végtelen szeretettel és tisztelettel tekintenek egykori királyukra, akinek a fényképe egyébként nagyjából minden ötödik méteren megtalálható az utcán, boltokban, éttermekben, középületekben. A járókelők gyakran megállnak a fénykép előtt, meghajolnak előtte, esetleg elmondanak egy rövid fohászt.
Thaiföldön jelenleg egy éves nemzeti gyász van, a közalkalmazottaknak például egy évig kötelező fekete ruhában járni. Az átlagemberek igaz, már nem öltöznek feketében, azonban a fekete szalag vagy karkötő szinte kivétel nélkül mindenkin megtalálható. Ez a tisztelet és a gyász jele. A legtöbb thai weblap, többek között a Thai-Magyar Konzulátus weblapja is kizárólag fekete-fehér változatban érhető el.

A megállás nélkül hömpölygő gyászoló tömeg miatt a palotába való bejutás nem volt egyszerű, de végül sikerült, és felejthetetlen élményben volt részünk.
(Petinek és Eszternek a bejáratnál egyébként gatyát és sarongot kellett bérelniük, ugyanis a térdek nem látszódhatnak ki. Epic fail.

Eszter nem szorog a bérelt szarogban, Petiről ugyan ez már nem mondható el a bérelt nadrágban.

A palota és a kert

…az ingyen ivóvíz esete a hátizsákos turistákkal.

watpraev

A Királyi Palota és a Wat Phra Kaew (avagy a Smaragd Buddha Temploma) alaprajza (A kép forrása: Wikipédia)

A palota bebarangolása után visszamentünk a szállásra, ahova nemsoká megérkezett Dávid is. Kis örömködés (és whiskyzés) után együtt tovább is indultunk, hogy találkozzunk Lanával, Balázzsal és barátnőjével Phoebevel.

A fiúk egy közeli étterembe, a Cabbages & Condoms (C&C) -ba vittek minket. Az étterem történetéről és filozófiájáról a fenti linkre kattintva olvashat az érdeklődő.

C&C policy: “We also provide catering services to meet all requirements. And remember, our food is guaranteed not to cause pregnancy.”

Koton télapó

Kedves kis koton család.

A vacsora után a fiúk egy Skybarba, pontosabban a Marriott Hotel Skybarjába vittek minket, ahol rendesen bekoktéloztunk. 😀 Felejthetetlen élmény volt, utólag is köszönjük!

A csajok…

… és a nagy csapat.

Az este végén Eszterrel és Petivel taxiba pattantunk és visszaszáguldottunk volna a szállásunkra, HA nem lett volna hatalmas dugó a belvárosban éjjel kettőkor. Ilyet sem láttam még korábban, de most már ezt is is kipipálhatom a listámon. Éjszakai dugó Bangkokban.
Folyt. köv!

Thaiföld percről-percre – 2017.01.12 (Negyedik nap, Lampang)

A csupán csak egy napos (ám annál tartalmasabb) lampangi kirándulásunk reggelén az első dolgunk a maradék zserbó elpusztítása volt. (A szálláshoz egyébként reggeli is járt.)

“To make it a good time, make it gerbeaud time…”

Miután feltankoltunk elegendő energiával, elindultunk, hogy felfedezzük ezt a csodás kisvárost. A városka hangulatát nagyjából egyébként egy magyarországi faluhoz tudnám hasonlítani: a forgalom nem túl nagy, az emberek rádköszönnek az utcán, esetenként oda is jönnek, hogy minden rendben van-e, mert ha esetleg elvesztél ők szívesen segítenek, ajánlanak egy jó éttermet a környéken, egyszóval mindenki barátságos és folyton mosolyog.
Az egész napot a templomok felfedezésével töltöttük, íme néhány kép:

A régi belváros térképe

A kertekből banánfák lógnak ki (:

Buddha talpak

A legfinomabb kókusztej, amit eddig életemben ittam

Folyópart

A térképen található templomok közül nagyjából mindegyiket meglátogattuk. A távolságok gyalog is könnyedén bejárhatóak, de ha valaki esetleg nagyon nem bírja, bérelhet lovaskocsit, ugyanis Lampang belvárosában még ezt a tradicionális közlekedési eszközt használják.

Lampang a gyönyörű templomokon kívül a kerámiáról is híres. A város jelképe a kakas, amit előszeretettel helyeznek el az utcatábláktól elkezdve a háztetőkön át a középületekig, nagyjából mindenhol.

Az egyik templomba betévedvén egészen véletlenül belefutottunk egy helyi buddhista fesztivál előkészületeibe. Érkezésünkkor a helyi nénik éppen lázasan díszítették az egyik templomépület belsejét, és gondolták, ha már ottvagyunk, minket is „befognak” egy kicsit dolgozni. Arra sajnos nem derült fény, hogy tulajdonképpen pontosan miféle ünnepségre is készültek a vidám nénik, de ha tippelnem kéne, talán valami hálaadás-szerűségre gondolnék, ugyanis a dekoráció legfőképp csokorba kötözött zöldségekből és gyümölcsökből állt.

(A wordpress jelenleg megmakacsolta magát és néhány képet nem hajlandó elforgatni, még akkor sem, ha alapból elforgatva töltöm fel… most ezzel kell megelégednetek, bocsesz )

A templomlátogatás végeztével maradt még annyi időnk, hogy visszamenjünk a szállásra, és megkérdezzük a főnököt, hogy melyik helyet ajánlaná vacsorázni, ha valami nagyon helyit szeretnénk enni. A főnök felesége volt olyan kedves és felajánlotta nekünk, hogy elvisz minket egy nagyon-nagyon helyi étterembe, sőt még rendelni is segít. Nos, így is tettünk, és gondolom, mondanom sem kell, egy fantasztikusat vacsoráztunk. Igaz, azt, hogy egészen pontosan mit is ettünk aznap este egyikünk sem tudja, de abban egyetértettünk, hogy nagyon finom volt.

A vacsora után visszatértünk a szállásra, hogy felvegyünk a hátizsákjainkat, ugyanis este 8-kor indult az éjszakai vonatunk Bangkokba. Bár a szobánkból már reggel kicsekkoltunk, a szálloda tulajdonosa volt olyan kedves és megengedte, hogy indulás előtt még mindhárman lezuhanyozhassunk az ő privát szobájának fürdőszobájában.
Miután lezuhanyoztunk és elkészültünk, a főnök ígéretéhez híven elvitt minket a lampangi vonatpályaudvarra. A Lampang-Bangkok vonatjegyek megvásárlása egyébként egy külön szenvedés-történet, de most nincs kedvem nagyon részletekbe menni. Legyen elég annyi, hogy számtalan sikertelen vásárlási kísérlet után (mivel a VISA és MASTERCARD nem megbízható forrásnak számít bizonyos thaiföldi bankok körében…) nagy nehezen Balázsnak sikerült megvennie a jegyeinket thai bankkártyájával. A jegyeket postával elküldték a chiang mai hotelunk recepciójára, amit érkezésünkkor át is vettünk. Ha valaki a főszezonban (december- január-február) utazgat Thaiföldön belül, annak érdemes előre megvenni a jegyeket, ugyanis könnyen elfogynak.

A lampangi resti

Az éjszakai vonatunk egy vadonatúj (természetesen kínai) szuperkényelmes alvókocsis szerelvény volt. Amint felszálltunk, rögtön be is helyezkedtünk a kis kuckónkba, és a fárasztó, egész napos kirándulás után már húztuk is volna a lóbőrt, ha a mellettem lévő kabinban édesdeden szundikáló, nagyjából 60-70 közötti bácsi nem horkolt volna olyan elviselhetetlenül. Ő nem csak a lóbőrt húzta, hanem nagyjából az egész lovat, a horkolásától szinte berezegtek az elválasztófalak.

Lampangi Kóbor Grimbusz

A rutinos utazó ilyenkor nem esik pánikba: füldugó elő, és jóéjszakát! (:
Folyt. köv.

Thaiföld percről-percre – 2017.01.11 (Harmadik nap, Chiang Mai – Lampang)

Harmadik thaiföldi napunkat Chiang Mai belvárosában töltöttük, és megpróbáltunk minél több, az előző napról kimaradt templomot meglátogatni.

Nagyjából délután 1-2 felé (miután kicsekkoltunk a szállásunkról) leintettünk egy helyi „buszt”, és elrobogtunk Chiang Mai vasútállomására, ugyanis aznap már indultunk is tovább következő állomásunk felé, Lampang városába.
(Még előző nap egyébként elmentünk a pályaudvarra, ahol megpróbáltunk jegyet venni a másnapi utazáshoz, de a kasszánál kedvesen közölték, hogy vonatjegyet – ami egyébként nagyjából 500 forintba került fejenként – kizárólag az utazás napján lehet venni. Na bumm.)

“MÁV állomás, de fenn a MALÉV is jár, egy néz föl csak, a többi magába száll…”

A Chiang Maitól nagyjából 180 kilométerre, délre elhelyezkedő Lampang meglátogatása Peti ötlete volt. A város (érthetetlen okokból kifolyólag) nem annyira felkapott, mint Chiang Mai, viszont tele van fantasztikusabbnál fantasztikusabb kincsekkel. A vonatút, amely nagyjából két órát vett igénybe lélegzetelállítóan gyönyörű tájakon keresztül vezetett: körülöttünk hegyek és végeláthatatlan dzsungel.

Sajnos, mire megérkeztünk Lampangba eléggé elkezdett esni az eső, és egészen másnap reggelig el sem állt. A hotel tulajdonosa volt olyan kedves és írt Petinek egy üzenetet, hogy amikor majd megérkezünk a lampangi vonatállomásra hívjuk fel őt, és ő majd elmondja a taxisnak, hogy merre is kell jönnie pontosan. Nos, a szakadó esőben nagy nehezen találtunk egy darab sofőrt, aki történetesen a tuk-tuk hátuljában aludt. Szegény mukit felkeltettük, hogy „helló-hotel-tourist”, mire ő úgy nézett ránk, mintha a Marsról jöttünk volna. (Később megértettük, hogy Lampangban nincsenek turisták, vagy legalábbis elég ritkán tévednek arrafelé, így mindenki kicsit meglepődött, mikor meglátott minket.) Nagy nehezen végül meggyőztük az álomszuszék tuk-tuk mestert hogy ugyan had ne álljunk már a szakadó esőben tovább, hanem legyen kedves, vigyen el minket ide meg ide.

A hotelbe megérkezvén a főnök – aki egy elmondhatatlanul kedves, lelkiismeretes fiatal srác – fogadott bennünket. Egyből kaptunk tőle egy Lampang térképet, ahol színes filctollakkal bejelölte nekünk a különféle éttermeket, templomokat és egyéb látnivalókat. Miután ellátott minket mindenféle jó tanáccsal és odaadta a szobakulcsot, felajánlotta, hogy következő este kivisz majd minket a vonatállomásra kocsival. A szállodai szobánkat megpillantva (ami fejenként nagyjából 2000 forintba került egy éjszakára reggelivel) el sem hittük, amit látunk. Gyönyörű tisztaság, hűtőszekrény, hatalmas fürdőszoba, sampon, balzsam, tiszta törülköző, hajszárító – nagyjából, mint egy öt csillagos szállodában.

(Aki valaha is utazott már Ázsiában az érti miért voltunk annyira meglepődve, ugyanis egy ilyen árkategóriás szállástól általában nem sok jót remélhet az ember.) Nos, a Le Neuf Nakorn hotel egy csodálatos kivétel, amit bártan ajánlok mindenkinek, aki valaha is Lampangban jár.

Az első esténken – mivel ömlött az eső – csupán a környéken kalandoztunk egy kicsit, és vacsoráztunk egy helyi kifőzdében. (Jobban mondva Eszter és Peti vacsorázott, ugyanis én előző nap összeettem valamit, amit nem kellett volna, úgyhogy kényszerböjtre fogtam magam.)

Lampang late night dinner

Folyt. köv

Thaiföld percről percre – 2017.01.10 (kedd), második nap

Első reggelink Thaiföldön nem más volt, mint egy kis házi zserbó (ezúton is köszönjük Márta) kávéval a hostel recepcióján/előterében.

A délelőtt és a délután első fele a belváros templomainak bejárásával telt. Nagyjából 15 templomot látogattunk meg – ne kérjétek, hogy név szerint felsoroljam őket – mindegyik lélegzetelállítóan szép volt.

Chiang Mai belvárosa

Buddha-selfie-yeah

Kis kulturális kitérő:
Aki járt már Dél- Kelet Ázsiában, az pontosan tudja mi az általános illemszabály, amikor valaki belép egy szent helyiségbe: A térdek és a váll nem látszódhatnak ki a ruha alól, és a lábbelit a templomba történő belépés előtt minden alkalommal le kell venni. A lábfejeket nem szabad Buddha szobra felé fordítani, a fejünknek pedig lehetőség szerint alacsonyabban kell lennie, mint a szerzeteseknek, idősebbeknek, vagy rangban felettünk állóknak (beleértve a szobrokat is). Némely kiemelt szentélybe kizárólag férfiak léphetnek be, (mivel a nők menstruálnak, ami számukra… tisztátalan.)

Helyi csemege: citromfüves kolbászka

Ha már az etikettnél tartunk, íme, egy-két érdekesség:
Thaiföldön az emberek köszönéskor két kezüket összeérintik, mintha imádkoznának, és azt mondják sa-was-dee (krab/ka). Ha az illető férfi, akkor a krab toldalékot teszi a szó végére, ha pedig nő, akkor a ka-t használja. Kimondva egyébként nagyjából úgy hangzik, mintha azt mondanád „szevaszdikáááá”, vagy „szevaszdikrááááp”, de ha helyiek leginkább „szádikááá” vagy „szádikráááp”-nak mondják. (Gondolom a kiejtés térségenként változik.)
A köszönöm hivatalosan „kob-kun(krab/ka)” de kimondva káphunkááááá/krááááb-nak hangzik. Arra elég gyorsan rájöttünk, hogy az á hangokat szeretik elnyújtani.

A hostel környékén többször is elsétáltunk egy pici, tradicionális thai masszázs szalon mellett, ahova a kedves nénik folyamatosan próbáltak becsalogatni bennünket. Egy óra tradicionális thai masszázs 200 bahtba került (kb. 1600 HUF) úgyhogy gondoltuk, akkor most itt az idő, hogy életünkben először ezt is kipróbáljuk. (Valljuk be, ennél autentikusabb hely nincs.)

Az egy órás folyamat először is lábmosással/masszázzsal kezdődött, ami után mindhárman felmentünk az emeletre. Az emeleten egy nagyobbacska szobában három matrac helyezkedett el egymás mellett. A nénik (miután Petit és matracát egy függönnyel leválasztották a miénktől) mindhármunknak adtak egy speciális ruházatot, amit át kellett vennünk. Az átöltözés után a függönyöket elhúzták, a teret egybenyitották és megkezdődött a masszázs. Bevallom, én nem kifejezetten szeretem, amikor valaki hozzám nyúlkál, vagy fogdos, úgyhogy az első 2-3 percben kicsit be voltam feszülve, de a nénik tudták mit csinálnak… néhány perc múlva már egyáltalán nem zavart, és átadtam magam az élménynek. A masszázs a lábtól indult felfelé a testen, térdek, karok, fej és legvégül a hát következett. Felejthetetlen élmény volt.

Délután 4-re értünk vissza a hostelhoz, mivel estére már fix programunk volt: korábban kinéztünk egy Thai főzőiskolát és beregisztráltunk az esti főzőtanfolyamukra. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a thaiföldi kirándulásunk egyik legfantasztikusabb élménye EZ volt. A program a helyi piacon kezdődött, ahol sorra megismerkedtünk az aznap használt alapanyagokkal, thai fűszerekkel és ízesítőkkel.

Különlegességnek számít például a halszósz, (amit a thaiok előszeretettel tesznek MINDENBE), az osztrigaszósz, a pálmacukor és a rákpaszta. Amit a fűszerek és zöldségek közül érdemes megemlíteni: koriander mag, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió, fehérborsszem, thai fokhagyma, gyömbér, galangal (thai gyömbér) , kurkuma, három féle thai chilli (az egyiket úgy hívják a helyiek, hogy „egérszar chili”), lime és kaffir lime + annak a levele. Megismerkedtünk még 4-5 féle gombával, a citromfűvel, édes, citrom és „holy” bazsalikommal,3 féle (még soha nem látott formájú) padlizsánnal, stb.

Zöldségek…

…és különféle ízesítők.

Thai „idegenvezetőnk” egy nagyon aranyos mosolygós leányka volt, akinek be nem állt a szája. A közös bevásárlás után kisbusszal elmentünk a főzőiskolába, ahol megkezdődött a főzőcskézés. A csapatunkban rajtunk kívül még 3 brazil lány és egy fiú is volt, így főztünk együtt heten egy stúdióban.

A főzés megkezdése előtt egy listából ki kellett választani, hogy ki mit szeretne aznap este megfőzni (és aztán természetesen elfogyasztani). A listán hat kategória szerepelt (leves, desszert, főétel, stb.) amin belül három étel közül kellett kiválasztani a legszimpatikusabbat. Mi direkt mind a hárman különféle ételeket választottunk, így lefedtük a teljes menüsort.

A főzőiskolában sokat nevettük és rengeteget tanultunk. Most egy kicsit fáradt vagyok ehhez, de ha jó kedvem lesz, lehet, hogy leírom a megtanult recepteket, ugyanis a tanfolyam végén mindenki kapott ajándékba egy – a főzőiskola által összeállított – receptkönyvet is. (:

Így készül a chilli paszta.

Savoury Minced Chicken Salad

Fried Spring Rolls

Hot and Sour Prawn Soup with Chicken Salad

Mozsárban készített zöld és piros curry paszta

Sticky Coconut Rice with Mango

Az egész főzőiskola és a programok egyébként hihetetlenül profin voltak megszervezve, minden elismerésem az ott dolgozóknak és szervezőknek.

Miss Narancs és Mister Banán

Miután mindent megettünk, amit aznap este a főzőiskolában főztünk, és már moccanni sem bírtunk levezetésként gondoltuk teszünk még egy könnyű sétát a chiang mai-i éjszakában.
A séta után a hostel felé vettük az irányt, és elájultunk.

Folyt. köv.

Thaiföld percről percre – Első nap

26bdc8c706b3962e730df7a1f8b8d623

2017.01.08 (Vasárnap) -2017.01.09 (Hétfő)

Szóval 2017.01.08-án vasárnap délután Petivel elindultunk szeretett Bengbunkból egyenesen Shanghaiba, hogy a Nemzetközi Pudong Reptérről másnap reggel elrepüljünk Bangkokba, ahol a reptéren Eszter már várt minket. Mivel a repülőgépünk reggel 6-kor indult, jobb híján az éjszakát a Pudong reptér Burger Kingjében töltöttük. (Ez nálunk már szinte hagyomány, Indonéziába és Kambodzsába menet, illetve a nyári Magyarországi utazások alkalmával is mindig ott dekkolunk.)

Éjszaka a Burger Kingben

A röpke 5 órás út után a bangkoki reptérre megérkezvén az első dolgunk volt megkeresni Esztert. A reptérről ki sem tettük a lábunkat, ugyanis rövid várakozás után egyből utaztunk is tovább a Thaiföld északi részén található Chiang Maiba.

IMG_20170109_102738

Air Asia…

A megbeszéltek szerint Eszterrel találkoztunk a bangkoki reptéren

A Bangkoktól nagyjából 700 kilométerre-északra elhelyezkedő Chiang Mai – ami egyébként Chinag Mai tartomány fővárosa – történelmi jelentőségű város: korábban a Lan Na királyság (1296–1768) fővárosaként, majd 1774-től 1899-ig Sziám részeként működött. Ma Thaiföld egyik legfőbb kulturális központjának számít.

Szóval Chinag Maiba megérkezvén az első dolog a pénzváltás után a taxibérlés volt. Ha az ember nem szeretne a „reptéri hiéna” taxisokkal hosszas alkudozásba bonyolódni, legegyszerűbb, ha a reptér hivatalos taxitársaságát használja. Fix áron, 150 bahtért (kb. 1200 HUF) elszállítanak városon belül bárhová.

Na így NE válts pénzt

A szállásunk „The Corner Inn” Chinag Mai régi belvárosának szívében helyezkedett el, közel mindenhez. Az első napon a lepakolás-zuhanyzás-örömködés után elindultunk, hogy felfedezzük a belvárost – és természetesen végre együnk valamit.

IMG_20170109_170146

Chang és Leo, a két leghíresebb Thai sör (Véleményem szerint a Chang finomabb)

Első ebédünk: Kókusztejes csirke leves

Csirke pad thai

Csirke csípős szószban (na jó… ennek nem emlékszem a pontos nevére)

Chiang Maiban több mint 300 különféle buddhista templom található (fontos tudni, hogy Thaiföldön a lakosság 95%-a buddhista) úgyhogy az első napunk főként a szállás környékén található templomok meglátogatásával telt.

Tuk-tuk varázs

A thaiföldi időszámítás egy kicsit eltér a miénktől, ugyanis ők buddhista időszámítás szerint (is) számolják az éveket, tehát a Gergely-naptárhoz képest 543 évvel előbbre vannak (a nap és a hónap változatlan), ergó Thaiföldön most 2559 van.

Este ellátogattunk a híres Chiang Mai-i éjszakai bazárba, majd beájultunk az ágyba.

Folyt köv.