Szerdánként Petinek egyáltalán nincs, nekem pedig összesen csak egy órám van délután 3-tól, úgyhogy ilyenkor általában (relatív) sokáig alszunk. Ma ez másképp történt. Reggel 8-kor egy öltönyös figura kopogtatott az ajtón, majd miután kínaiul magyarázott a Petinek valamit, sietve távozott. (Számomra még mindig nehéz eldönteni, hogy amikor valaki kínaiul beszél, akkor az illető mérges, vagy csak hevesen magyaráz, esetleg vidám.) Fél óra múlva újra megjelent az öltönyös, immáron Harry (a segédtanárunk) társaságában. (Ekkor vált számunkra világossá, hogy ő egy vízvezeték szerelő, és az eldugult csöveinket fogja kipucolni.) Bejöttek, felmérték a terepet, majd közölték, hogy akkor nemsoká visszajönnek a szerszámokkal. 15 perc múlva vissza is tértek, ezúttal hárman. (Durva retek lehetett a csőben, ha erősítés kellett, mi?) Hoztak valami csőgörény szerű szerszámot, majd miután nagyjából 10 percig kurkásztak a csőben, kiszedtek egy jó adag fekete dzsuvát, és lám, a rendszer újra működik. Halleluja! Mivel a fürdőszobai csap sem működik rendesen, vetettek egy pillantást arra is, majd közölték, hogy ide bizony új cső kell, és elszaladtak. Újabb 15 perc múlva visszatért az öltönyös, most már egyedül, kezében az új csővel és elkezdte szétszerelni a csapot. 10 perc szerelés után felállt, valamit magyarázott Petinek, majd elszaladt. Azóta nem láttuk. Reméljük, azért még ma visszajön, mert ha így hagyja itt nekünk a csapot, az igen kellemetlen lesz…
Amíg a két szerelő a csöveket pucolta, kihasználtam az alkalmat, hogy Harry is itt van, és gyorsan átvitettem a fiúkkal a nagy szekrényt az egyik szobából a másikba, hogy kicsit otthonosabban érezzük magunkat. íme:
Mivel az éjszakák már egész hűvösek, tegnap este első alkalommal beüzemeltük az elektromos hősugárzót, ami egész kellemes időt varázsolt a szobába. Harry megmutatta, hogy a hálószobában a klímával fogunk tudni majd fűteni (lehet, hogy elmaradott vagyok, de ha klímáról van szó, én egyből a nyári kánikulára, Amerikára és a hidegre asszociálok) úgyhogy gyorsan kipróbáltuk azt is, és legnagyobb meglepetésünkre a fali klímaszörny egyből elkezdte nyomatni a kellemes 26 fokot.
Hét közben egyébként zajlik az élet, jövünk, megyünk, tanítgatunk. Petit például múlt hét szerdán elhívták kosarazni a tanárok, ahova nagy lelkesen el is ment, gondolván, hogy majd dobálgatnak egy kicsit, meg ilyesmi. Csak amikor odaért, akkor derült ki, hogy ez valami tanári bajnokság, hivatalos megnyitóval, ünnepi beszédekkel, stb. (Egyébként továbbjutottak, így csütörtökön folytatódott a bajnokság, de végül a döntőbe már nem kerültek be.)
Mivel egész Kína laktózérzékeny, így a tejtermékek nem kimondottan népszerűek errefelé. Sajtból eddig kettő félével találkoztunk, nevezetesen a lapkasajttal és az eper ízű – medvesajt jellegű háromszög sajttal. Az eper ízű sajnos nem játszik, a lapkasajt pedig irreálisan drága, kb. 1000 forint egy 6 darabos csomag, úgyhogy sajtokkal nem vagyunk túlzottan ellátva. A boltok ugyan tele vannak joghurt italnak nevezett különféle nyalánkságokkal, de hogy tejet egyik sem látott, az 100%. Semmi nincs behűtve, és mindegyiknek ugyan olyan íze: mintha egy adag Maoamot feloldottál volna egy pohár vízben. Tej van, de kvázi luxuscikknek számít, nagyjából 15-20 Yüan egy liter (600-800 forint). Próbaképpen vettünk egy kis adagot, ez kb. 80 forintba kerül, és olyan csomagolásban van, mint egy adag fűszer. Az íze egyébként egész jónak nevezhető.
A belvárosban már megtaláltuk azokat az utcákat, ahol az ember olcsón megkap nagyjából bármit, úgyhogy múlt héten beruháztunk egy 40 Yuanos serpenyőre (kb. 1600 HUF) és azon nyomban fel is avattuk egy jó kis főzés keretében. (A lakásban egyébként csak elektromos főzőlap van, ami némiképp megnehezíti a dolgunkat, ugyanis elég rapszodikusan működik… néha 120 fokon, néha 180-on, néha pedig 60-on melegít.) íme az eredmény:
Csirkemell, szójaszósz, mogyoró, zellerszár, kaliforniai paprika, fokhagyma, póréhagyma, babcsíra + tészta
Kávé nincs, van helyette sjáó-pjáó-pjáó (amivel szegény Petit az őrületbe kergetem). Ez elvileg tejes tea, különféle ízesítésekkel. (Személyes kedvencem a mogyorós és a karamellás.) Papírpohárban kapható, de otthon kell elkészíteni. A pohárban található egy adag instant tejes-tea por, egy doboz furcsa, átlátszó, zselészerű kis-kocka, és egy szívószál. Az ember csak összekeveri az összetevőket egy kis forró vízzel, és tá-dá, kész a kávépótlék. Lehet, hogy elsőre bizarrnak tűnik, de nagyon finom.
Múlt hét szombaton vacsorameghívást kaptunk az egyik külföldi tanár-házaspártól. Margarita (orosz származású, Amerikai állampolgár) és férje (Németországban született, de Amerikai állampolgár) készített valami babgulyásra emlékeztető levest, és csomó más finomságot (krumplisalátát, bazoit, stb.) Vasárnap pedig Xie, egy fiatal tanár srác hívott meg minket és még egy másik Amerikai srácot, Benjaimint barbequezni. (Igen jó dolgunk volt azon a hétvégén azt hiszem 
) Mivel a bbq kerti tevékenység, gondoltuk viszünk egy üveg Fantát mi is, csak hogy illendőek legyünk. 11-kor találkoztunk a főbejáratnál, taxiba pattantunk, majd berobogtunk a belvárosba (itt már gyanús volt, hogy nem kerti-partira megyünk, majd bementünk egy 4 emeletes házba, ami kívülről kb. egy irodaháznak tűnt. Kiderült, hogy ez egy all-you-can-eat étterem, ami attól barbeque, hogy minden asztal közepén van egy kis sütőlap, ahol megsütheted a különféle bepácolt húsokat, amiket a svédasztalokról gyűjtöttél össze. (Természetesen voltak már előre elkészített fogások is, saláták, sütemények, fagylalt, üdítők, stb., úgyhogy takaros kis tálakat állítottunk össze magunknak.) Nagyjából 3 órán keresztül ebédeltünk, a végére azt hittük, hogy kipukkadunk.
Érdekesség: Nyilvános WC-k Kínában (Itt főképp bevásárló központokban, plázákban lévőkre gondolok. Az utcai nyilvános WC egy külön történet…) Először is: a sorban állás fogalma ismeretlen. Ha minden WC foglalt, az ember általában sorban áll, és kivárja, amíg felszabadul egy (szigorúan pottyantós) fülke. Itt, ha megpróbálsz sorban állni, vesztettél. Az emberek bejönnek, megrángatják az összes ajtót, és amikor látják, hogy a piros jelzés tényleg azt jelzi, hogy foglalt, nem átverés, akkor nemes egyszerűséggel megállnak a helyiség közepén, majd az első kinyíló ajtóra lecsapnak. Tök mindegy, hogy ott állsz már 5 perce, neki sürgősebb, ergo ő előre mehet. Az én taktikám a testcsel, (az esetek 50%-ban jön csak be) nem engedek senkit beelőzni, szépen kiteszem a karomat, hogy nem. A legjobb az, ha az ember kiválaszt egy ajtót, és az elé lecövekel, akkor 70%, hogy nem rohan be előtte senki. (Egyébként a WC-ben történő tömeges fényképezésem talán mindközül a legkínosabb, de hát ilyen ez a celebélet… 😀 )
Szombaton, ha minden igaz kirándulni megyünk, de részleteket majd később.
UPDATE: Közben visszajött az öltönyös, hozta az asszonyt is. Tanakodtak a csap fölött, majd ismét elmentek. 10 perc múlva visszajöttek egy csőgörénnyel, és kigedvázták ezt a csövet is. Következőnek már csak az asszony ment el, majd jó 20 perc múlva visszatért egy újabb alkatrésszel. (Addig a pasi itt állt a konyhában, pedig Peti kínálgatta teával, stb., de ellenállt.) Újabb szerelés és zsinatolás következett, majd elmentek. A csap működik, mindenki boldog!
Grátisz képek:
Ha kivágod Pikachu fenekét, ananászos zselé jön belőle…nem finom.
Étvágygerjesztő gyorsétterem
