A mi kis csodás egyetemünknek két kampusza van, mégpedig a keleti és a nyugati. Mi a nyugatin lakunk, ami – hála az égnek – mindenhez közel, Suzhou belvárosban helyezkedik el. Ez a kampusz az úgynevezett „régi” kampusz, ahol anno 1949-ben megkezdődött a tanítás, és ahol mára már kizárólag csak tanárok laknak. A régi épületek, tantermek üresen állnak, némelyikben még működik 1-2 titkárság/adminisztratív iroda, de tanítás itt már egyáltalán nincs.
A nagyjából 17.000 főt számláló diákság a keleti (új) kampuszon lakik, amely a várostól nagyjából 10km-re – nem meglepő módon – keletre található.
Ahhoz, hogy a tanárok minden nap időben eljussanak A-ból B-be és vissza, az egyetem külön iskolabusz-szolgáltatást üzemeltet. Naponta 4x 2 db 60 személyes (nagy) és/vagy 2 darab 30 személyes (kicsi) busz ingázik oda-vissza a két kampusz között és szállítja a jónépet.
Mivel mi is mindennap ezekkel a buszokkal utazunk, már nagyjából kiismertük a sofőröket és a vezetési stílusukat. Nézzük hát, kikről is van szó:
1. A giggoló
Kb. velem egy magas, 45-50 közötti pasi, a suzhoui nők bálványa. (Peti szerint azért, mert van borostája, ami itt szinte teljesen ismeretlen fogalomnak számít.)
Ez a mindig vidám, mosolygós pali az egyik kisbuszt vezeti. Engem valamiért különösen szeret, minden alkalommal, amikor meglát, nagyon örül, mosolyog és 150 méterről már integet, hogy „JAJJ DE JÓ, MA VELEM JÖSSZ? OLYAN BOLDOG VAGYOK!” (legalábbis valami ilyesmi arcot vág…)
Néha az iskola egyéb dolgozói (takarítónők, konyhásnénik) is a tanári busszal utaznak. Ilyenkor a nőcsokor beül közvetlenül a sofőr mögé, és egész úton hangosan csivitel, kacag és zsinatol. Komolyan úgy viselkednek, mint a tizenéves lányok az osztálykiránduláson.
Kismuki sokszor szemtelenkedik/csúfolódik/kedves próbál lenni, pl. minden egyes alkalommal mikor meglát, a szeme elé teszi a kezeit és jelzi, hogy az enyémek nagyok, míg az övéi kicsik.
Vele szoktam néha „small-talkolni”:
Ő: – 很冷了。(Nagyon hideg van)
Én : – 是，今天天气很冷。 (Igen, ma nagyon hideg van)
Ő: *vigyorog*
Én: *vigyorgok*
Szeretek vele utazni, mert mindig derűs, és a folyamatos mosolygással engem is jókedvre derít. Nem mellesleg az egyetlen ember, aki köszön, ha meglát és elköszön, ha távozik. (+ nem köpköd.)
Hátránya, hogy egész úton fütyül, és a busz egyik ablaka nem záródik rendesen, így ha esik az eső, az első 4 ülés mindkét oldalon tök vizes. (Párszor már beleültem véletlenül…)
2. Benicio Del Toro
A kínai Benicio Del Toro – a férfi, aki látszólag hónapok óta nem alszik. Ez a muki tényleg kísértetiesen hasonlít a fent nevezett színészre, főleg mikor magenta színű feszülős pólójában támasztja a buszt, és lóg ki a cigi a szájából.
Szeretek vele utazni, mert mindig vidám, és engem is felvidít a mosolyával + ha hazafelé menet a kampuszon látja, hogy hol vagyok, akkor mindig elém parkolja le a buszt, hogy elsőként tudjak felszállni.
Hátránya, hogy egész úton harákol és köpköd.
3. Maxipocak
Kedves 50-es figura, aki nem mindig vidám, de velem mindig kedves. Néha vele is szoktam small talkolni, ő nemes egyszerűséggel csak „匈牙利”-nak hív, (azaz: Magyarországnak).
– 匈牙利，走吧! („Magyarország, induljunk!”)
Bár már jó párszor megbeszéltük a (nem) dohányzás kérdését, ő töretlenül cigivel kínálgat, ha látja, hogy egyedül vagyok, vagy unatkozom. Ez a barátság jele. (De tényleg.)
Szeretek vele utazni, mert általában pontosan indul/érkezik, és ő is ott áll meg a nagy busszal, ahol én vagyok, így mindig elsőként szállok fel, mint a „priority boarding premium” utasok a KLM-nél.
Hátránya, hogy egész úton harákolva köpköd és cigizik.
4. Vackor néni
Vackor néni, teljes nevén Ms. Veronica Lee Crabtree a South Park című sorozat elmebeteg buszsofőrnője, aki mindig kiabál a gyerekekkel és őrült módon vezet.
Nos, a suzhoui Vackor néni a negyedik buszsofőrünk. Nem csak kinézetre egyezik meg a sorozatban feltűnő karakterrel, de még a hangja is teljesen azonos.
Ez a nagyjából 40-es hölgyemény egy igazi lázadó: nem fél a narancssárga üvegvatta kabátot egy lila rózsás leggingssel és egy világítós buffalos cipővel kombinálni. Öltözéke minden nap megmosolyogtat, ám más előnye nincs.
Általában késve indul, mivel a telefonján non-stop koreai szappanoperákat néz, és nem figyeli, hogy mennyi az idő. Vezetés közben éles, reszelős hangján üvölt a barátnőivel, akik általában a mögötte lévő üléseken csoportosulnak. Nem fél a szembe sávban 80-nal száguldani (legalábbis ő) és soha nem ad elsőbbséget senkinek. Jelszava a „Járókeretes százéves nénik és kismamák félre az útból!”
Nemsoká megpróbálok majd képet is lőni a fent említett szeretnivaló karakterekről, hogy teljes legyen a kép.
Puszi